Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, II. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945, II. 197-224

LÉT AY MIKLÓS ÓBUDA PARASZTPOLGÁRAIN

AK ANYAGI KULTÚRÁJA ÉS TÁRSADALMA (1848-1945) Témánk érdemi tárgyalása előtt néhány körülményre hívjuk fel az olvasó figyelmét. Ez a dolgozat 1973-ban készült és a felhasznált szakirodalom is — melynek jegyzékét most közöljük — ezzel az időponttal zárul. Terjedelmi okok miatt a dolgozat két részletben való publikálására kényszerültünk. Az első rész „Munkahely és termelés" alcímmel ezen évkönyv előző számában jelent meg

1 és a következő témákat tárgyalta: szántóföldi növénytermesztés és szénagazdálkodás, kertészet, szőlőművelés, állattartás, teherszállítás, fuvarozás, bérmunka, napszámosok. Csakis ezek ismeretében, illetve ezekkel együtt érthető és értelmezhető dolgozatunk itt következő második része. II. LAKÓHELY ÉS FOGYASZTÁS Település, építkezés A törökök Budáról történt kiverése idején (1686) Óbuda rombadőlt és átmenetileg elnéptelenedett. A harcokat követő újjáépítés a középkori utcahálózaton és a beltelkek határain nem változtatott. Ennek alapján egy szalagtelkes, utcás település képe rajzolódott ki, mely az 1960-as évekig fennmaradt. Általános vonásként figyelhető meg, hogy a beltelkek az utcára merőlegesen feküdtek, a házak pedig közvetlenül az utcára épültek ki* A lakótelkek több esetben mindkét végükön kijárattal rendelkeztek az egymáshoz közel húzódó utcák (pl. Kórház u. és Vörösvári út) vagy az átlagosnál nagyobb telekhoszszúság (pl. Korvin 0. u. és Fényes A. u. között) következtében (1. kép). A kézművesek, kereskedők, tisztviselők stb. városi jellegű és alaprajzú, gyakran emeletes lakóházai az összes épületnek csak kis töredékét adták. Az utcaképet a parasztházak százai uralták. William Rey francia utazó joggal állapíthatta meg 1849-ben, hogy „Óbuda ... Pesthez hasonlítva valóságos falu".

2 Ez a fejezet a jobbágyok, majd parasztpolgárok által lakott házakat vizsgálja, melyek hozzájárultak Óbuda mezővárosi jellegéhez, még akkor is, amikor lakóik származása, foglalkozása stb. már teljesen megváltozott. A beltelkek két részre oszlottak, melyeket ajtóval ellátott léc-vagy deszkakerítés választott el egymástól. Az utcához közelebb eső rész a lakó- és gazdasági udvart, a hátsó 197