Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59
Folytatólagosan először kövessük nyomon a történetírás — a művészettörténetíráshoz viszonyítva talán lassabb ütemű, de semmivel sem kisebb fontosságú — fejlődését. Az 1900 körül, néhány levéltári adatra vonatkozóan felmerült kérdéseket Csánki Dezső igyekszik megoldani az 1904-ben megírt „Mátyás király, mint városépítő. Egy budavári sarokház történetéből" című és a „Századok"-ban megjelent tanulmányában. 79 Kevéssel utóbb Budapest topográfiájának tisztázására a Főváros kétirányú — arányaiban minden addigi kezdeményezést felülmúló — előkészítő munkálatot indít meg. Egyfelől a város történetére vonatkozó, nyomtatott források összegyűjtését és bibliográfiai kiadását indítja meg a Fővárosi Könyvtáron keresztül. Másfelől a kéziratos, okleveles források másolatgyűjtését és publikációját kezdeményezi 1912-ben, az akkori Fővárosi Levéltár keretében Csánki Dezső. A főváros elpusztult középkori levéltárának pótlása céljából 1911. március 28-án emlékiratban javasolja a Fővárosi Tanácsnak a vonatkozó feudalizmus kori oklevélanyag összegyűjtését. Dr. Wildner Ödön tanácsnok — az akkori Közművelődési Osztály vezetője — a 13.494/1912— XIV. szám alatt pártoló előterjesztést tesz erről a Tanácshoz. Majd 1912. február 14-én a közgyűlés 235/1912. K. Gy. szám alatt elfogadja ezt és határozatához a munka elvégzésére az anyagi fedezetet is biztosítja. Ebből Csánki több, országos levéltári kutatóval végzi a munkát, amelyről évente beszámol a Thallóczy Lajosból, Békefi Remigből, Fejérpataky Lászlóból, Domanovszky Sándorból és Harrer Ferencből álló szakbizottságnak. A gyűjtőmunka már 1924-ben a befejezéséhez közeledik, mégis csak Csánki halála után, 1934-ben határozzák el a könyvalakban való kiadását. 80 Az előbbi törekvés olyan eredményekre vezet, mint a Magyar Bibliophil Társaság harmadik kiállítása 1922-ben, amely a régi Budát és Pestet mutatja be eredeti könyvekben és képekben. Értékes katalógusát Kremmer Dezső 8 ^ állítja össze a kiállított legfontosabb, régi metszetek reprodukcióival. Néhány év múlva, 1925-ben megjelenik Ballagi Aladár ,,Buda és Pest a világirodalomban 1473—1711." I. kötete, amely a városunkra vonatkozó külföldi sajtópublikációk összegyűjtésének a lelkiismeretesség és megbízhatóság szempontjából nézve mind a mai napig felül nem múlt példája. Ezeken felül olyan publikációk is napvilágot látnak, mint Kelényi B. Ottó: „Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei, különös tekintettel Buda 1541. évi ábrázolására" című tanulmánya 1933-ban. Az utóbbi törekvésből 1936-ban megszületett a Csánki—Gárdonyi: „Budapest történetének okleveles emlékei" első, tekintélyes kötete. Ezt Gárdonyi Albert,a főváros akkori levéltárnoka rendezte sajtó alá és egészítette ki, mivel megállapította, hogy Csánki Dezső gyűjtése nem teljes. Ezért a kötet már többet tartalmazott, mint amennyi Csánki eredeti gyűjtése volt. A többi kötet kéziratanyagát ekkor az 1936-ban meginduló „Budapest története" feldolgozás munkatársai kapják meg. Ennek nagy része azonban 1945-ben elpusztul, ezért a második világháború után a gyűjtést csaknem újra kell kezdeni. 82 A főváros területén feltárt régészeti emlékek összegyűjtésére létesül 1887-ben a Fővárosi Történeti Múzeum 83 és a leletek tudományos feldolgozására a „Budapest Régiségei" című folyóirat 1889-től kezdve. Ezt eleinte Gömöri Havas Sándor, majd Kuzsinszky Bálint, később Nagy Lajos, végül Gerevich László és Tarjányi Sándor szerkesztette. A levéltári és könyvtári anyag történettudományi eszközökkel való feldolgozása csak 1932-ben indul meg a Némethy Károly—Bodó Jusztin szerkesztésében megjelenő „Tanul17
