Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59

mányok Budapest Múltjából" című könyvsorozatban. Ennek 4. és 10. kötetéből - nevezetesen Gárdonyi Albert munkájából — indul ki századunk tudományos igényének megfelelően, Budavára történeti topográfiája megírásának a gondolata. E nagy horderejű munka elkészítéséhez ő már 1936-ban, lelkiismeretesen elkezdi az alapok lerakását. Ugyanebben az esztendőben jelenik meg Károlyi Árpádnak a Wellmann Imre által átdolgozott „Buda és Pest visszavívása 1686-ban" című nagy jelentőségű munkája, amely az 1886-ban napvilágot látott Károlyi könyv bővítéséből születik meg. Ez a magas színvonalú, minden vonatkozásban megbízható, tudományos munka, többek közt Budavára topográfiájának olyan mérvű rögzítését is eredményezi, amely nagy segítséget nyújt a teljességre törekvő, középkori helyrajz elkészítéséhez. A könyv végén közölt nagyszerű helyszínrajzok ugyan csak Buda 1686. évi állapotát tisztázzák. Ám azok, akik a feudalizmus kori Buda helyrajzát később rekonstruálják, ezzel olyan támpontot nyernek, ami a korábban megjelent könyvekből nem volt megszerezhető. Ilyen előzmények és előmunkálatok után, valamint ezek anyagának a felhasználásával készül el a „Budapest története" című összefoglaló, nagy könyvsorozatból az első rész 1942-ben. Tompa Ferenc—Alföldi András—Nagy Lajos és László Gyula „Budapest az Ókorban" című, kétrészes könyvükben, társszerzőikkel együtt összefoglalják a főváros területén — a múlt század második felétől kezdődően — rendszeres régészeti feltárásokkal nyert anyagot és a történettudomány hozzájuk kapcsolódó fejezeteit. Egyébként ennek a kornak részletekbe menő feldolgozása már e munka megjelenése előtt is olyan alapos megvilágítást nyert különálló cikkekben és értekezésekben, mint talán sehol másutt a hajdani, római világbirodalom területén — még Rómában sem. Két esztendő múlva, 1944-ben jelenik meg a harmadik rész, Fekete Lajosnak „Budapest a török korban" című kötete. Elmélyült, lelkiismeretes munkával, kiérlelt tudományos módszerrel rajzolja meg a hódoltság kora előbbihez viszonyítva aránylag rövid idejének történeti, társadalmi, gazdasági és művelődési keresztmetszetét. Anyagában Károlyi— Wellmann említett művére és több már török korra vonatkozó részkutatási eredményre támaszkodik. Ez nagymértékben megkönnyíti a szerző összefoglaló, rendszerező tevékenységét. A második rész: Budapest a középkorban, nem születhetik meg számos részletkérdés tisztázatlansága miatt. Érdekes, hogy a középkori Magyarország fővárosának életére vonatkozóan mennyivel kevesebb támpontot szerzett az addigi kutatás, mint például az ókorra, vagy a népvándorlás korára vonatkozóan. A hiányok, valamint a város feudalizmus kori történetének és művészeti kultúrájának sok nyitva hagyott kérdése eredményezi, hogy topográfia-írásunkban több, mint három évtizeddel ezelőtt újból felmerül a budai Vár „történeti topográfiája" megírásának a gondolata. Gárdonyi Alberté az érdem, hogy ennek a topográfia-írási műfajnak a korunk színvonalán való megteremtését hamarább kezdi el egyengetni, mint ahogyan a századunk művészettörténet-topográfiai szakirodalma ezt megkívánja. Erre ugyanis utóbb csak a „Budapest műemléki topográfiája" megírása során kerül sor. Gárdonyi figyelemre méltó előrelátással, idejekorán teszi meg az úttörő lépéseket ezen a téren. Elsőnek 1936-ban írja meg a budavári „történeti szempontból nevezetes utcák és terek helyének megállapítására vonatkozó részt", a „Buda középkori helyrajzá"-t a „Tanulmányok Budapest Múltjából" IV. kötetében. 18