Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59
téssel dolgozott. Michael Wohlgemuth és Wilhelm Pleydenwurff metszetének helyszíni nézőpontjára vonatkozóan ma is az ő okfejtése nyújtja az aránylag legmegnyugtatóbb magyarázatot. Tehát a középkori telekhelyrajz elkészítésének elmulasztásával kapcsolatban a felelősség talán nemcsak Salamon Ferenc személyére, hanem korszakának gyermekcipőben járó tudományszemléletére is kiterjed — amely nem követelte meg e ma már pótolhatatlan munka elvégzését. Jellemző, hogy a kapitalista történelemszemlélet önteltsége még az esetben is lenézi a korábbi idők topográfiai próbálkozásait, ha saját kora nem tudott azoknál különbet nyújtani. így azután ez a felfogás elzárta Salamont korábbi helyrajzírásunk hagyományainak továbbfejlesztésétől és az addigi eredmények összefoglalásától is. Ugyanez a szemlélet kevéssel utóbb Hauszmann Alajosnak a volt királyi palota területén lefolytatott kutatásaival is hasonlóan mostohán bánik. Szomorú, hogy a könyörtelenül profithajhászó kapitalizmus nem ismeri fel kellőképpen a budai Vár műemlékeinek jelentőségét. Ezért jóvátehetetlen károkat okoz a műemléki állományban és a hozzájuk tartozó tudományágakban is mulasztás terheli. Mindez természetesen nem menti Salamonnak például azt az egyéni mulasztását, amelyet a megbízás alapján összegyűjtendő, egykorú kútfők kiadása terén követett el. E súlyos veszteséget később csak Csánki Dezső több évtizedes, középkori kútfőanyaggyűjtő tevékenysége próbálja pótolni. Csak az ő adatanyagának felhasználásával lehet a budavári topográfiai és történeti kérdések teljességre törekvő megoldását megkezdeni a Salamon okozta késedelem után. Kizárólag adatszogláItatás szempontjából érdemel figyelmet ebben az időszakban Göőz József 1890-ben megjelent „Budapest története" és Schmal/ Lajos tevékenysége, amelyek koncepcióban nemigen vitték előbbre történetírásunkat. 77 Ezzel szemben úttörő jelentőségűek a Budapest feudalizmus kori művészettörténetével foglalkozó első munkák, Divald Kornél alkotásai. Közöttük is talán legjelentősebb az 1903-ban megjelent „Budapest művészete a török hódoltság előtt" című könyv. 78 Ebben összefoglalja a szerző elődeinek és kortársainak részleteredményeit. Ezenkívül rekonstrukciós kísérletre is vállalkozik, bár elsődleges célja a művészettörténeti népszerűsítés. Könyvében megrajzolja mindazt, amit abban az időben a két városrész török hódoltság előtti építményeiről és képzőművészeti emlékeiről tudtak. Megállapításainak nagy részét azonban a tudomány azóta már módosította, vagy megcáfolta. Munkásságának úgyszólván nem volt előzménye, hacsak Gömöri Havas Sándornak, Schulek Frigyesnek és Némethy Lajosnak a budavári Nagyboldogasszony templommal kapcsolatos, monografikus írásműveire nem gondolunk. A helyi művészettörténetírás megszületése terén Divald Kornélnak Henszlmann Imre országos szerepéhez hasonló jelentősége van. Tevékenysége folytán a századforduló időpontjától kezdve Budapest művészettörténetírása elválik a topográfia-írástól. A két történetírási ág összekapcsolására csak a Budapest Műemléki Topográfiájában, az 1955-ben megjelent „Budapest műemlékei" I. kötetében történik kísérlet. Erre ugyanis ebben a speciális műfajban, a sokoldalú részletkutatások eredményeinek összeegyeztetéséhez már két évtizeddel ezelőtt szükség volt. 16
