Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267
hetőségéül a vállalatban működő német tőke visszaszorítása mutatkozott. Az időpont megválasztása sem látszott alkalmatlannak, hiszen a Harmadik Birodalom napja leáldozóban volt. Mégis ez a törekvés, amint az az 1942, évi részvényrepatriálási tárgyalásokon kitűnt,hajótörést szenvedett, így a Hitelbank kénytelen-kelletlen - gyengébb tőkéstársként - továbbra is együttműködött a német tőkével. Tipusgyártás, növekvő mürostfelhasználás A nyersanyaghiány felvette a termékminőség kérdését: a gyengébb minőségű alapanyagokból miként állitható elő megfelelő minőségű áru. 1941-től ezért széles teret nyert a cérnázás, amivel csökkenthették az "élőgyapju" és a mürostfelhasználás mértékét. Ezáltal a 80 %-ban kártolt és 20 %-ban fésüsfonalat tartalmazó szöveteket (háborús közszállitási gyapjúszöveteket) még jó minőségben állithatták elő.63 A cérnázás bevezetésében mégis a minőségromlás fejeződött kL, Rendszeresítését a Honvédelmi Minisztérium kezdetben ellenezte, mert a haditermelést nem szándékozta kizárólag a monopolhelyzetet élvező Fésüsfonóra alapitani. A vállalat viszont ugy vélte, hogy kötelessége "a kérdésre felkészülni, mivel ugy az elmúlt háború, mint pedig a német hadsereg jelenlegi viszonyai mutatják,hogy ez a fejlődésutja," Sajátos érvelés volt. 61 * Az ország kedvezőtlen gyapjuhelyzete miatt a honvédségi zubbonyszövet-szállításoknál az 50 %-os gyapjukeverési arány 45 %-ra csökkent, A cérnázott fésűsszövetek minimálisan 30 %-ban tartalmaztak műszálat, A mürostfelhasználás ugyan nem változtatta meg az anyag karakterét, de az áru rugalmassága és tartóssága csökkent. Az élőgyapju 35-40 %-nál kisebb keverési arányát, mint pl. a német hadsereg ruházatánál 28 %, a hazai gyenge minőségű rongy- és hulladékanyagok miatt nem vezethették be tartós áruminőségrontás nélkül. 65 Az anyagkészletek 1937-ben még 97 %-ban tartalmaztak nemes anyagot, 1942ben már csak 43 %-ban, mig a többit egyre silányabb pótanyagok alkották. A pótanyagfeldolgozás mélypontja 1942-től a papirfonalgyártás megkezdése volt. Az 1944-re megszűnt külföldi fonalbehozatal folytán lett létkérdés a hazai viszkóz mürosttermelés megszervezése. A nyergesujfalui Magyar Viskósa Rt. üzembehelyezése (ami egybeesett az olasz mürostbehozatal kiesésével) csak átmeneti segitséget jelentett. ^6 A gyapjuhiány miatt került sor a gyapjúszövetek standardizálására, mely a polgári célra gyártott áruféleségek 80 %-ára terjedt ki, "Standardizálás" cimén bizonyos szövetfajták árait felfelé és minőségét lefelé elhatárolták,Szabványosították a keverékeket, rögzitették a súlyhatárokat. A vállalatok a kártoltszövetek hat tipusát 19 cikkféleségben állithatták elő. A közszállitásokban egységes arányban vettek részt, azaz e célból a polgári fogyasztás kielégítésére szolgáló anyagkészletük 60 %-át használhatták fel. A havonta gyártott 250 ezer m szövetből 75 ezer m jutott a fésűsszövetekre. A tipusszövetek gyártásában a Fé242