Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

süsfonó vezetői nem foglaltak el egyértelmű álláspontot.Tartottak attól, hogy a dömpingben piacra dobott olcsó cikkek nem találnak vevőre, s igy nagy árukészletek halmozódnak fel, de a feltételezés alaptalannak bizonyult, mert a vásárlóerő fokozatos süllyedésével a kereslet az olcsóbb áruk irányában tolódott el. A vállalat legfőbb kívánsága a haditermelés miatt azonban teljesítetlen maradt, ti. hogy a kötelező tipuscikkgyártáson kivül fennmaradó termelői kapacitását (kb. 50 %-át) saját igényeinek megfelelően használhassa ki, A piac elvesztésének félelme, a háború utáni évek gazdaságilag előre nem látható alakulása miatt a vállalat igyekezett a centralizált elosztási viszonyok között is minél nagyobb szerephez jutni, hogy még a haditermelés idején se kelljen jobbminőségü áruinak gyártásával felhagyni.**'

7 A Fésüsfonó kártoltfonója azonban nem biztositotta magában a 30 ezer m zubbonyposztóhoz szükséges kártoltfonalat, ezért pl. 1944-ben a 840 saját kártoltfonó orsóján kivül összesen 2400-at foglalkoztatott bérben. 68 A Fésüsfonó szövődéje 30 ezer m zubbonyszövetet készitett a korábbi 10 ezer m helyett, és a fonoda szállította 8 ezer kg szövőfonalat dolgozta fel. A festőüzem 10 ezer kg kötőfonalat, a bérben font 10 ezer kg fonalat, és a 8 ezer kg szövőfonalból szőtt kelméket festette meg, A kikészitőben a zubbony- és a 8 ezer kg szövőfonalból készitett szövetek kikészítését végezték. A Fésüsfonó orsóinak 90 %-át két műszakban, 10 %-át három műszakban működtették, A gyapjuszövő- és kikészitőüzemeket 20 %-ban egy műszakban, 70 %-ban két és 10 %-ban három műszakban foglalkoztatták. ® 1943-ban az üzemrészek teljesítménye az 1939/40-es évekhez képest bár csökkent, de a vállalat kapacitásának kihasználtsága kedvezően alakult, mert a honvédségi egyenruhaszövetek gyártása lehetőséget nyújtott a termelés szintjének viszonylagos fenntartására, A II. világháború éveiben a kapacitás kihasználását 3 műszakra tervezték. A foglalkoztatás és a termelés gazdaságossága igy 2-2 1/2 műszaknál került egyensúlyba. A rentabilitás ezen felül fokozatosan növekedett, alatta hirtelen csökkent, de a háború előrehaladtával - 1942 elején - a nyersanyag- és munkaerőhiány miatt a gyapjumosóüzem teljesítményének kihasználtsági foka már csak 54, 4 %-ot, afésülőüzemé 55,8 %-ot, a fésüsfonóüzemé 50 %-ot, a szövőüzemé 75 %-ot ért el. A gyártási költségek emelkedtek, ami összefüggött az 1939. augusztus 26-i és 1940, augusztus 7-i ármaximálásokkal. A Fésüsfonó tiltakozott is ellenük, mert a versenytársak az újonnan üzembehelyezett gépekkel alacsonyabb költségszinttel üzemeltek, A fésüsfonóiparban 1943-ra az átlagos költségemelkedés indexe 2, 76, a Fésüsfonónál még nagyobb: 3, 20 volt. Különösen 1943 áprilisa és júniusa között emelkedtek a költségek - a Fésüsfonóban 5, 12 P-ről 9,08 P-re. Ezzel a költségszinttel és rezsivel képzett uj fésüsfonaláraknál a soproni, csepeli, rákospalotai és győri gyárak 1,47 - 2,33 P-vel jobb eladási árakkal jelentek meg a piacon, ^1 243