Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

A nemzetgazdaság háborús átállitása folytán a textiliparban is 1941-től egyre erősebben érződött az állami beavatkozás, ami nagyarányú állami (katonai) megrendelésekben, a nyersanyag- és energiaellátás szabályozásában, különféle árpolitikai intézkedésekben nyilvánult meg. A polgári fogyasztás céljait szolgáló termelés mind szűkebb térre korlátozódott. A nyersanyagelosztást már 1939-től a Gyáriparosok Országos Szövetsége vezetése alatt álló anyaggazdálkodási bizottságok intézték, melyekben a finánctőke befolyása érvényesült. 1942-től az anyaggazdálkodás irányitására életre hivták a Magyar kir. Ipari Anyaghivatalt és az Ipari Anyaggazdálkodási Tanácsot, mely a textilipari vállalatok termelőképességét, készletgazdálkodását is ellenőrizte, és foglalkozott - jórészt a nyersanyaghiány miatt - a tipuscikkgyártás, standardizálás, stb. kérdéseivel. A gyapjuforgalom 1941-től került ellenőrzés alá. A Futura állapitotta meg a vállalatok által átvehető gyapjú mennyiségét.

54 A Fésüsfonót kezdetben, mint német érdekeltségű vállalatot, a nyersanyagellátási nehézségek alig érintették. A világháború kiszélesedésével azonban a nyersanyagbehozatal megnehezült, márcsak devizális okokból is. A hazai gyapjutermelés 1941-re 6 millió kg alá sülylyedt, holott 1939-ben felülmulta a 8 millió kg-ot. A nyersanyagszükségletnek a belföldi termelés csakmintegy felét fedezte. A hiányzó részt a német és az olasz import pótolta, de Olaszország háborúba lépése lezárta az utolsó kaput, amelyen még a tengerentúli gyapjú bejöhetett az országba. A rongybehozatali piacok szintén elvesztek. A müszálimport nyomult előtérbe, de a behozatalt 1941-től korlátozta, hogy az olasz és német textilgyáraknak saját szükségletüket is fedezniük kellett.Az üzemi fűtőanyagban, a szénben szintén hiány mutatkozott. A vállalat termelése a hadiigényekhez igazodva mégis fokozódott. Az amugysem tul korszerű géppark viszont elavult, és ezen a karbantartás sem s egithetett. A vállalat ezért nagyszabású beruházási programba kezdett. Az épitkezés egyik célja a szövő-, festő- és kikészitőüzem bővitése és korszerüsitése volt. Az 580 orsós fonógépeket nagyobb teljesitményüekre (650 orsósokra) kivánták felcserélni, amilyenek a német konszernvállalatoknál üzemeltek. 55 A beruházások 1940-ben indultak meg. A szövetmosók, csomózok, kivarrok, mintaszövők és festőüzemiek uj munkatermeket kaptak irodákkal, öltözőhelyiségekkel, mosdókkal és fürdőkkel. A beruházási pénzeszközöket önfinanszírozásból teremtettékelő.

56 A beruházások másik célja a vállalat kártoltfonódájának felépítése volt, hogy a háborús években a kevésbé finom anyagok előállítására irányuló keresletet kielégitsék. Ugyanakkor kifizetődőbbnek mutatkozott, ha a vállalat a jövőben nem bérfonásban vagy üzembérlet révén fonatja a durvább fonalminőségeket. 5? De a beruházási terv részben elhibázott volt.A gépbeszerzést későbbi időpontra halasztotta, miközben a háború kitörésével a gépbehozatali lehetőségek csaknem megszűntek, ami leginkább a kártoltfonóda gépparkját érintette. A még 1943 előtt feladott megrendelésből 1944 tavaszáig mindössze 6 Schwabe-féle automata 240