Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48

azonban statútum alkotási joggal rendelkeztek és fellebviteli bíróságot alkottak. * 52 Az öt város szövetségén kivül, amelyhez három tárnoki város is tartozott, a többi városszövetség egyben biráskodási közösséget is képezett, amelyet a király adózási közösségé akart átalakitani. Az Ítélkezés - mint ahogy ezt a nyolc város hamar felismerte - igen fontos volt a városi szabadság szempontjából. A nemesség ugyanis ki akarta terjeszteni a saját bíróságai hatáskörét a városokra. Ezt világosan mutatja a Dóezyak hirhedt pere az alsómagyarországi bányavárosok ellen, ahol sikerült egy olyan nádori ítéletet kijárniok, amely a polgárokat a király jobbágyainak nyilvánította. Ezt az ügyet ugyan a városok kivédték, a per mégis mutatja a városi szabadságokkal szembeni veszélyeket. A századforduló törvényeiben is találunk adatokat a városi szabadságok megnyirbálására irányuló törekvésekről./* 53 6. A városok az országgyűlésen A korábbi magyar történetirás feltételezte, hogy a 40-es évektől kezdve nem szakadt meg a városi képviselők jelenléte az országgyűléseken, legfeljebb a polgárok nem tartották mindig szükségesnek az ottani részvételt. * ^4 Mielőtt ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkoznánk, egy előzetes megjegyzést kell tenni. 1458 után egy vonatkozásban feltétlenül különbséget találunk a korábbihoz képest. Szinte teljesen megszűnnek azok az egyes országrészekre kiterjedő rendi gyűlések, ahol a nagyurakon és néhány megye nemességén kivül az ott fekvő királyi városok polgárai is elég jelentős szerepet játszottak. Ezek a gyűlések azóta tűntek el, hogy Mátyásnak sikerült a belső feudális rendet helyreállítania.IS

5 Csak a valódi tartománygyülések maradtak fenn igy Erdélyben. Itt a szászok a magyar nemesség és a székelyek mellett a harmadik rendi nemzetet alkották. Mivel a szászokat városaik patriciátusa képviselte, ezek a városok Erdély rendéihez számitandók. *5'6 Az erdélyi viszonyok nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy Mátyás a szászokat már 1462-ben elismerte az ország tagjainak. **7 Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a szászok, mint Erdély egyik rendje, ugyanazt a jogot élvezték a magyar országgyűlésen, mint a többi erdélyi rend. °° Ha tehát a szászokat a magyar országgyűléseken városaik küldöttei képviselték, ez nem bizonyítja a városok országgyűlési képviseletét. A magyarországi városok esetében először azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy a városi küldöttek országgyűlési jelenlétét valóban olyan megszakítás nélkül lehet igazolnunk, ahogy azt föltételezik. Amikor V". László 1457-ben meghalt, a királyi tanács Budán tartózkodó tagjai: öt püspök és hét főúr, összehivták a királyválasztó országgyűlést és felszólították a városokat is, hogy küldjék el képviselőiket "cum pleno Mandato". V

59 Mátyás is követte előde példáját. Már 1458. május 21