Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

s figyeltek, nem hallanak-e csengetést,ami lefelé igyekvő jármüvet jelez. Ha igen, bevárták. A szőlő szedését asszonyok végezték. A fürtöket metszőkéssel (20. kép) le vágták és a náluk levő vödörbe rakták. Amikor megtelt, a férfiak puttonyába öntötték,akik a taposókádhoz vitték. 5-10 szüretelő aszszonyhoz két puttonyozó kellett. Ennyi munkáskézzel és normális időjárással, termésmennyiséggel, stb. számolva 1 magyar hold (1 200 négyszögöl) szőlő leszedése két napig tartott. A szőlőtaposás a föld szélén történt. Itt helyezték el a nagyméretű taposókádat ("póding"; ném. Bottich = kád), amelynek tetejére, átlósan, fakeretet ("krakszn") fektettek. Ennek középső, négyzetes nyilasán feküdt a taposóhordó ("stander", "tretstander"; ném. Stande vagy Standen = kád, hordó, treten = tapos, tipor). Magassága 100 cm. , átmérője 80 cm körül mozgott. Nevétől eltérően fadongái egyenesek voltak. Csupán alul záródott fenékkel, amelyet egy nyilas és számos lyuk ütött át. Az utóbbiakon a szőlőszemek nem fértek át, még kitaposott állapotban sem. Az emiitett négyszögletes nyilast ajtó fedte, amit a rákötött spárga segitségével nyitottak és csuktak. A spárga másik végét a taposóhordó felső pereméhez rögzitették. A tapos okád oldalához háromfokos falépcsőt támasztottak, hogy a puttonyosok felérjék a "stander" földtől elég magasan levő száját. A lépcső tetejére fellépve beleöntötték a szőlőt a taposóhordóba, miközben az ott benn álló férfi a puttony aljának megemelésével segitett. A taposást egy ember végezte. Lábára csizmát húzott, mely a hasonló lábbeliktől csak annyiban különbözött, hogy festetlen bőrből készült és más célra nem használták. Év közben a kamra vagy présház falán lógott. A lábbal szétnyomott szőlőszemek leve a lyukakon keresztül lefolyt, a héj, a csutka azonban visszamaradt. Ezért a taposó időnként felemelte a hordó fenéknyilásának ajtaját és az összegyűlt zúzalékot lábbal a kádba söpörte. Ha a kedvezőtlen időjárás miatt a teljes beérés előtt kellett leszüretelni a szőlőt, számitani lehetett arra, hogy a belőle készült bor savanyu lesz. Ennek elkerülésére vagy legalábbis csökkentésére a gazdák a következő eljárást alkalmazták. A taposókád mellé másik kádat állitottak és ráfektettek egy "stander"-hez szolgáló keretet. Erre egy nagyméretű szita (23. kép) került. A szőlőtaposás közben keletkezett zúzalékot nem söpörték le az alsó kádba, hanem átmerték a szitára, melyet addig ráztak, mig a héj kihullott, a csutka viszont fentmaradt. Ez utóbbit azért különitették el, mert sok csersavat tartalmaz. Eltávolításával a bor savanyu ize mérséklődött azaz minősége javult. E rövid kitérő után kanyarodjunk vissza a szüret szabályos menetének további részleteihez. Amikor a taposókád megtelt, a "szüretelőkocsi"-val odaálltak mellé és az összezúzott szőlőt ("masch"; ném. Maisch = cefre) "pitiével

45 átmerték a lajtba, a szájába illesztett tölcséren keresztül, majd a gazda hazahajtott. Ez a munka - a szállitmány hiánytalansága és biz178