Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

kezdése előtt néhány nappal a pincébe tették, hogy nedvességet szivjon magába és ezzel visszanyerje hajlékonyságát, szivósságát. A segitségre szoruló gazda kellő számú aratómunkásról is gondoskodott. Az aratás túlnyomórészt kaszával, bizonyos esetekben azonban sima élü sarlóval történt. Ez utóbbit használták 1. a rozsnál, mivel szalmája szőlőkötözésre szolgált. Kaszával levágva ugyanis - bármennyire vigyázva dolgoztak ' vele - a szálak összekuszálódtak, sok megtöredezett, igy az emiitett célra alkalmasakká váltak. A rozs aratását az 1910-es évekig főleg felvidéki napszámosok (nők) végezték. 2. Búzánál, árpánál, stb. csak akkor használtak sarlót, ha a tábla elég kicsi volt ahhoz, hogy a rendelkezésre álló munkaerővel, viszonylag rövid idő alatt, más teendők akadályozása, hátráltatása nélkül betakaríthassák. Ezzel összefüggött illetve megvalósulhatott a gazda azon törekvése, hogy a kalász veszteség minél kisebb legyen. 3. Mindenféle gabona esetén sarlóval aratták le ezeket a részeket, "foltokat", amelyeket a szél megdöntött, megcsavart. Leginkább asszonyok dolgoztak vele. 1910-1920 között a sarló kiszorult a használatból. Okai a napszámosok hiányában, a szőlők területi csökkenéséből következő kisebb rozsszalma szükségletben és a zsúp megromlott értékesítési lehetőségeiben keresendők. Óbudán, a tárgyalt időszakban, egy mankós kaszát használtak aratásnál és szénakaszálásnál egyaránt. Azonban a gazdák ismerték a két mankós változatot is, mivel - állitásuk szerint - a pilisi falvakból felfogadott bérmunkások ilyen kaszákkal dolgoztak. Aratáskor 2-3 fogú gereblyés csapót szereltek a kaszára, a levágott gabona egy csomóban maradásának és rendezett dőlésének elősegitésére. A gereblye egyik vége a nyakhoz kapcsolódott, a másikat a mankó alatt nyélre kötött vessző tartotta. A kasza pengéjét és nyelét a pesti vásárokon, később üzletekben vették, a gereblyét sajátkezüleg készitették. A parasztpolgárok több kaszát tartottak, de nem volt megjelölve, hogy melyik kié. Akinek kellett "a hátára vett egyet és ment". A kaszálást kizárólag férfiak végezték. A kasza és a sarló kikalapálásához üllőt, élesítéséhez fenőkövet használtak. Forma szerint kétféle üllőt különböztettek meg. A "magyar" kaszaüllő megközelítőleg háromszög keresztmetszetű, a tetejére fektetett szerszám élét a kalapács hegyével ütögették. A "német" üllő (14. kép) csaknem teljesen lapos és a kalapács fokával (lapos végével) dolgoztak rajta. Mindkét tipusu eszköz nagyjából hengeresre faragott vagy esztergályozott, alul hegyes fahasáb tetejébe ékelődött, melyet a művelethez a földbe szúrtak. A fenőkövet tehénszarv vagy bádog tokban tartották, ami évközben a présházban, a falon függött. Aratáskor "rávágtak", tehát a levágott gabona nem a tarlóra, hanem a még lábon álló rész felé dőlt. *' A kaszás után a marokszedő 160