Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48

dett. 81 Ugy látszik azónban> hogy ő is viszályokba keveredett a szomszédokkal és igy 1467-ben már az osztrák Weispriach Zsigmond állott kapitányként a város élén. 82 1471-ben Mátyás elzálogosította neki a várost és egyben felmentette a soproniakat a királynak tett hűségeskü alól. 83 Weispriach, aki egyben Sopron megye főispánja is lett, azután városurként erősitette meg a város szabadságait "domit sy sich mir in gehorsam erczaigt habent vnd hinfur erczaigen vnd beweysen sullen". 84 Mivel azonban át akarta játszani a várost a császár kezére, a király elűzette őt Sopronból. 85 Már két évvel később kiegyezett a király és a Weispriachok: az uralkodó parancsot adott, hogy a város rendes adóit nekik fizessék. °

6 Uj kapitány megint Mischullinger lett. 87 Őt a cseh zsoldosvezér Frauenburg Gindersich követte, aki - annak ellenére, hogy a Weispriach-adósságot még nem törlesztették le - a városi adót is megkapta, ugyanis neki is tartozott a király. 88 Ez a kapitány tehát szintén zálogbirtokosa lett Sopronnak, de Weispriachnál szűkebb hatáskörrel. Az Ulászló-kori kapitányok a kapitányságot ebben a szűkebb formában tartották zálogban. A király például 1505-ben engedélyezte Sárkány Ambrusnak, hogy a megye ispánságát és a kapitányságot Weitmüller Jánostól a maga számára kiváltsa. 89 Az utolsó városkapitány Trinka György a kapitányságot ugyanebben a formában birtokolta. 90 Ez a cseh zsoldosaival majdnem tényleges városurrá tette magát, úgyhogy a város panaszokat nyújtott be ellene. 91 Még a bíráskodási hatalmat is magához akarta ragadni, ezt azonban Ulászló sem engedélyezhette. 92 Csak akkor, amikor a bácsi országgyűlés 1518-ban a 8.t.c. -ban elrendelte valamennyi elzálogosított koronabirtok (a Zápolyai János kezén lévők kivételével) visszaadattatását,

93 szerezte vissza II. Lajos Trinkától a várost. 94 Részletesen tárgyaltuk a soproni városkapitányság tanulságos történetét. Még azok a kapitányok is, akik tisztségüket hivatalként gyakorolták, többet ártottak a városnak, mint használtak. Sokkal rosszabb volt a helyzet természetesen zálog esetében. Még ha a zálogbirtokos csak a rendes adót szedhette be, akkor is lehetősége nyilt a polgárok belső ügyeibe való beavatkozásra és szabadságaik megsértésére. Ez a zálogtipus azonban nem szakította meg a királyhoz fűződő közvetlen kapcsolatot. A Weispriach-ügy azonban mutatja, hogy volt egy másik zálog-tipus is, ahol a város, amig a zálogösszeget ki nem fizették, a hitelező birtokába került. Teljesen analóg volt a helyzet azoknál a zálogosításoknál is, ahol a városban nem volt város kapitány. Olyan zálog például, ahol a hitelező csak a város rendes adójához jutott hozzá, Bártfa elzálogosítását idézhetjük, amely igy került a lengyel Baliczki, majd Ossolinski családokhoz. 95 A másik elzálogositási tipus az ország legrégibb városát érintette. Amikor 1502-ben Ulászló Esztergomot az érseknek elzálogosította, akkor felmentette a polgárokat hüségesküjük alól és igy ténylegesen az érsek jobbágyaivá lettek. Ulászló uralkodása első felében más királyi város is jutott igy nagyurak kezére. 96 Ezeknek a zálogosításoknak az emiitett bácsi dekrétum vetett véget és igy Esztergom újra királyi város lett. 97 14