Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48

3. A királyi városok adóztatása Nagyon jól lehet érzékelni a királyi adók kivetésénél a szabad királyi városok és a Jogilag jobbágyok által lakott egyéb városias települések közti különbséget. Mint ismeretes, a középkorban a magyar király kizárólag közvetlen adókban részesült. A XIV. század óta a kamara hasznának nevezett adót szedte a király. Minden öt porta évente egy aranyforintot fizetett. Ez a szabályzat nem vonatkozott avárosokra, amelyek egy összegben pénzt voltak kötelesek beváltani. 98 A kamara haszna megmaradt a középkori magyar királyság bukásáig, mint olyan rendes adófajta, amelynek szedéséhez a királynak nem volt rendi hozzájárulásra szüksége. A városok kényszer pénzváltásáról a XV. századból azonban már nincsenek adataink. A királyi város az uralkodónak, mint földesurának az évi cenzussal tartozott. Polgárok tehát földesúri jellegű adót fizettek csak a királynak, ezzel szemben a jobbágyok (ideszámítva a nem szabad királyi városokhoz tartozó városok polgárait is) a földesúri szolgáltatásokon kivül még állami adókat is kötelesek voltak fizetni. Különbség volt az adó fizetés© terén is. A kamara hasznát a királyi adószedők portánként vetették ki, ezzel szemben a szabad királyi város egy összegben fizette ki rendes adóját. A királynak természetesen földesúrként joga volt városaira rendkivüli adóit is kivetni, amelyeket hasonlóképpen egy ősszegben kellett az egyes városnak kifizetnie. " Az ügy akkor vált érdekesebbé, amikor a király földesúri és rendes állami bevételei már nem voltak elegendőek és ezért az uralkodó rendkivüli adók kivetésére kényszerült. Ehhez azonban már rendi hozzájárulásra volt szükség. A XV. század közepe óta az országgyűlések rendszeresen foglalkoztak ezzel a kérdéssel. *

00 Az általában subsidiumnak vagy taxának nevezett rendkivüli adót a kamara haszna mintájára vetették ki és ez nem lehetett a városok számára közömbös. Ha az ország védelme, amivel a rendkivüli adókivetést indokolták, szükségessé tette a subsidum fizetését, nekik is elvileg fizetniök kellett, de a kivetés módja súlyosan sértette szabadságaikat. Az országos tanács már 1446-ban egy olyan rendkivüli adó kivetését határozta el, amelynél nem vették figyelembe a szabad királyi városok portánként való adófizetés alóli mentességét, *°* Ennek az anarchia idejéből származó rendeletnek ugyan nem volt további következménye, de mégis mutatja annak a lehetőségét, hogy a rendek részéről megsértik a városok szabadságait. 1467-ben ezen szabadságok ellen uj támadás indult. Mátyás ugyanis rendes jövedelmeit, Így a kamara hasznát is, növelni akarta. Idők során az uralkodók számtalan mentességet adtak ki a kamara haszna fizetése alól és ezért a király az 1467-es törvényben megszüntette a kamara hasznát, helyette azonban egy vele azonos adót vezetett be, amelyet tributum fisci regalis-nak neveztek, ahol a mentességek már nem érvényesültek, A szabad királyi városok polgárai is kötelezve IS