Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48

Ehhez jön még, hogy a szabad királyi városok száma csökkent. Mátyás ugyan törvényt hozott, hogy a Szent Koronához tartozó és Albert halála óta elidegenített városokat vissza kell adni, de természetesen csak abban az esetben, ha azok "indebite et sine jure alienata" vol­tak. 67 Mégis maga is arra kényszerült, hogy városokat eladományoz­zon. Az öt városhoz tartozó és fallal körülvett 68 Kisszebent az uralkodó oppidumnak nevezve 1461-ben a Bozgonyiaknak adományozta. 69 A vá­rosi tanács még ugyanebben az évben privilégiumot járt ki a királytól, hogy a várost nem lehet a koronától elidegeníteni. 7 " Mátyás 1464-ben mégis megerősitette a Rozgonyiak városuraságát. 7 * Még a városi plé­bánost is az uj városur nevezhette ki. 72 Csak 1472-ben tudta az ural­kodó Kisszebent újra királyi várossá tenni. 73 Azért választottuk ennek a városnak a példáját, mert ebben az esetben a király - igaz, hogy egy eredménytelen kisérlet után-végül mégis csak visszaszerezte. De azok a városok, amelyet Mátyás a Zápolyai családnak adományozott, el­vesztették királyi városi jellegüket, noha egyeseknek még árumegállító joga is volt, Késmárk, Trenesén, valamint más városok és mezőváro­sok kerültek igy a Zápolyaiak földesurasága alá. 74 A valódi királyi vá­rosok eladományozási hulláma a 70-es években megszűnt és ugy lát­szik, hogy a király vissza akarta szerezni az elidegenítetteket. Nem csak Kisszeben esete mutatja ezt. Az erdélyi Beszterce az uralkodó családi birtoka volt. 1464-ben eladta ottani várát a városnak, majd a következő évben hozzájárult lebontásához. Végül 1474-ben kijelentette, hogy a várost sohasem fogja a koronától elválasztani és valakinek oda­adományozni, ellenkező esetben még ellenállási jogot is biztosított a beszterceieknek. 7 § Mezővárosok eladományozására azonban továbbra is sor került. Szabad királyi városokat viszont még a gyenge II. Ulászló sem adományozott el. Ezt a fejlődést zárja le az 1514:3. t. c., amely felsorolja az elidegeníthetetlen korona javakat és kőztük a városokat. Nyolc szabad királyi várost, hét egyéb várost, az alsómagyarországi bányavárosokat. Nagybányát, az erdélyi szászokat és Kolozsvárt ne­vezi meg a tőrvény a királyi uradalmakon kivül. 76 Királyi városok azonban ideiglenesen is kerülhettek idegen kézbe. Általában zálog formájában tőrtént ez, de a városkapítányság emiitett intézménye is megszakíthatta az uralkodóhoz fűződő közvetlen kapcsolatot. 77 A városkapitányi cim nem mindig takart azonos tartal­mat. A városkapitány lehetett egy város védelmével megbízott királyi familiáris vagy hivatalnok, lehetett azonban zálogbirtokos is, akinek olyan kötelezettsége is volt, hogy a várost külföldiekkel szemben meg­védje. A városi autonómiát azonban ez az intézmény mindenképpen sér­tette. Különösen tanulságos ebből a szempontból Sopron példája. Ami­kor Mátyás 1463-ban visszakapta a várost III. Frigyestől, először ma­gyar nemeseket nevezett ki kapitánynak: Ostffy Ferencet és Lászlót, majd Török Ambrust. Egyetlen feladatuk a védelem volt, a város mégis belekeveredett Török Ambrus feudális viszályaiba. 78 Végülis a király kapitányát fogságba vetette?9 és Mischullinger Vilmos zsoldos vállal­kozót nevezte ki város kapitánnyá. °^ Éz szinte városurként tevékenyke­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom