Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez : különös tekintettel az 1458-1526 közti időre = Zur Frage des Landesständwesens der Städte Ungarns : mit besonderer Rücksicht auf die Zeit, 1458-1526 7-48
2. A szabad királyi város fogalom értelmezéséhez 1458-1526 "Wesentliches Kriterium der Zugehörigkeit zu den Landständen ist die Unmittelbarkeit zum Landesfürsten". 56 Ez a kritérium a magyar városokra is érvényes. Azt jelenti, hogy a földesúri kézen lévő városokat nem lehet a rendekhez számítani. Ezért lehetett polgáraikat jobbágynak tekinteni. Voltak azonban olyan királyi városok is, amelyek nem rendelkeztek közvetlen összeköttetéssel a királyhoz, mivel egy királyi uradalomhoz tartoztak. Már a XIV. században megfogalmazták azt az elvet, hogy egy királyi vagy királynéi város nem lehet alávetve egy (királyi) várnagynak. 5 Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ilyen varosok nem voltak, csupán azt, hogy ezek a többinél alacsonyabb fokon álltak. A királyi városok két csoportja között a választóvonalat elvileg az erődités képezte. Már az 1351:6. t. c. tartalmazza ezt a megkülönböztetést. Minden jobbágy, beleértve a király és a királyné jobbágyait is, földesuraiknak kilencedet kötelesek adni, ettől csak az uralkodói "civitates muratae rr lakói vannak felmentve. 5 ° A fallal való övezés kritériuma tovább fennmaradt. Werbőczy is alkalmazta. 5 9 Emiitettük már, hogy Zsigmond ebből az annakidején csak elvileg létező megkülönböztetésből valódit akart kialakítani. Nagyjából sikerült is ez neki: a század második felében azokat a királyi városokat számították a rendi értelemben is városként elfogadott helységekhez, amelyeket falak öveztek. Ezekhez az uralkodónak közvetlen kapcsolatuk volt. Találunk azonban kivételeket is. Az ország egyik leggazdagabb és legnagyobb városa, Szeged, például nem volt városfalakkal védve. Ezzel szemben a falakkal erődített Temesvár, amely alá volt vetve Ternes megye ispánjának, nem tartozott az országrendiséget élvező városok közé. 61 Szabad királyi városnak általában azokat a királyi városokat értelmezték, amelyeket meghívtak az országgyűlésekre és amelyek polgárait ennek alapján nem számították jobbágyoknak. Szűkebb értelemben azonban csak a tárnoki városokat nevezték szabad királyi városoknak. Az 1480-as évektől idetartozott Pest városa is. A tárnoki városok a Libera regia civitas elnevezést kizárólag saját magukra akarták alkalmaztatni. 62 Azonban egyes törvényekben is előtűnik ez az alkalmazás. 6 ^ Más törvények azonban 64 és Werbőczy ezt a fogalmat szélesebben értelmezték. Nem csak a tárnoki városok, hanem a személynöki szék alá rendelt városok is szabad királyi városok szerinte. 65 Még mások is idetartoznak, igy az erdélyi szász városok, akik magukat és olykor a király is őket, szabad királyi városoknak nevezték. 66 A rendi értelemben városnak tekinthető helységek közé számithatjuk még a királyi bányavárosokat is. A szabad királyi városok tehát nem alkottak egységes csoportot és ugy tűnik, hogy a hét, később nyolc szabad város szövetségéhez tartozók nem voltak mindig hajlandók a többivel összefogni. Ez nyilván kihatott a városoknak, mint rendnek politikai súlyára is. 12
