Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

magyarok valószinüleg a város központi magját alkotó négyszögben, nagyjából a későbbi Vöröskereszt utca, Flórián tér, Calvin utca, Dugovics Titusz tér, Óbudai utca, Lajos utca, Korvin Ottó tér, Fő tér, Laktanya utca közé eső területen laktak, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a törzsökös magyar lakosok leszármazottainak házai a XVIII. század utolsó negyedében ezen a területen álltak. 1698-ban kezdődött a német telepesek beözönlése; a XVIII. század folyamán kisebb-nagyobb hullámokban ujabb és ujabb telepcsoportok költöztek Óbudára, aminek következtében az eredeti magyar lakosság számaránya egyre csökkent. Az uj német jobbágyok kezdetben a városnak azt a részét szállták meg, amely a középkorban és minden jel szerint a hódoltság idején is lakott volt, de amelynek az ostromok idején elpusztult épületeit a visszaköltözött, meggyérült magyar lakosság nem tette újra lakhatóvá. Az első német telepesek - a későbbi öszszeirásokból visszakövetkeztethetően - mindenekelőtt a plébániatemplomtól délre eső területen telepedtek le, ahol is valószinüleg aránylag könnyen helyreállítható házmaradványokat találtak. Az 1970-es években végzett ásatások tanúsága szerint a mai Tél utcában, Lajos utcában, Fényes Adolf utcában több XVII. század végi - XVIII. század eleji lakóház közvetlenül a középkori alapfalakra épült (amelyek viszont nem egy esetben a római falakra telepedtek rá). A XVII. -XVIII. század fordulóján újra lakottá vált a későbbi Lajos utca, Mókus utca,Fényes Adolf utca vonala, majd a következő években a település észak felé is kiterjedt, s körülbelül az 1720-as évek derekára teljesen kitöltötte a középkori királynéi és káptalani Óbuda beépitett területét, amely északon - mai ismereteink szerint - nagyjából a későbbi Kő utca - Kert utca Vöröskereszt utca vonaláig terjedt. A források nem igazolták azt a feltevést, hogy "az uj német telepesek 1700 körül" a Lajos utcának "a régi település mellett elhúzódó szakaszát nem szállták meg. . . és az 17101720-as években Óbudán letelepedő zsidók itt üres területet találtak",

48 Az első óbudai zsidó családok ugyan valóban főként a Lajos utcában laktak, csakhogy házaikat nem ők épitették, hanem ezek a házak már betelepülésük előtt is megvoltak. Az 1727-es zsidóösszeirás^ szerint ekkor még minden óbudai zsidó család bérlőként lakott különböző német telepesek házaiban; az itt felsorolt háztulajdonosok jórésze már szerepelt Óbuda első fennmaradt név szerinti összeírásaiban, az 17 01-es urbáriumban és az 1703-as megyei összeirásban, 5(J vagyis az első német betelepülők közé tartozott. Nem is lett volna ésszerű, hogy az uj német lakosok éppen azt az utvonalat hagyják üresen, amely évszázadokon át Óbuda legforgalmasabb utcája volt, s amely 1874-ig nem véletlenül viselte a Fő utca nevet. Óbuda beépitett területe tehát az első hiteles ábrázoláson, a különálló 1778-as Kneidinger-térképen feltüntetett kiterjedését 1686 után három fázisban érte el: l/a XVII. század végéig csak a város központi területe volt lakott; 2/ a XVIII. század első negyedében a német telepítéssel megnövelt lakosság kiterjesztette a beépitett területet délen 118