Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

lyekben a következő helymeghatározások találhatók: incola ex nova platea (vagyis az uj utcából való lakos), incola in platea Czellensi

Ä ex platea Nicolajensi vagy S. Nicolai, ex platea S. Endrensi. 46 Ezek az utcanevek sokáig - részben máig - fennmaradtak. A Miklós utca és a Kiscelli utca azonos a maival. Szentendrei utcának a mai Harrer Pál utcát nevezték 1938-ig, Az Uj utcanevét 1874-ben Pacsirta utcára változtatták (az utca az Árpád-hid épitésével kapcsolatos szabályozáskor szűnt meg, illetve olvadt a mai Korvin Ottó utcába). Az anyakönyvek tanúsága szerint tehát ezekkel az utcavonalakkal kezdődött a zsellérházakból álló Új-Óbuda kiépülése. Az 1778-as térkép készitése idejére már ujabb zsellérutcák keietkeztek;a Föld utca (5. kép), a Vörösvári ut első szakasza, a Kórház utcának a Flórián tértől nyugatra eső szakasza, a?: Erzsébet utca (1875-től Majláth utca, a szabályozáskor a Szentendrei útba olvadt be), az Ősz utca (1875-től Solymár utca). , Mindebből az is nyilvánvaló, hogy a.. XVIII. század közepéig Óbuda beépitett területe lényegesen kisebb volt annál, mint amekkorát az első fennmaradt térképek ábrázolnak. A XVIII. század első felének Óbudája - ha ugy tetszik, a "régi Óbuda" - északon csak a Kő utcaVöröskereszt utca vonaláig terjedt, nyugaton pedig a Flórián tér keleti és a Fényes Adolf utca nyugati házsora jelentette a beépitett terület szélső határát. Ezen a területen belül található a Kneidinger-térképen ábrázolt (és név szerint is felsorolt) 233 jobbágytelek (8 telek kivételével) és mintegy 50 zsellérház. A XVHI. század első feléből fennmaradt leg* megbízhatóbb összeírások, az 1727-es örökösödési perhez készült földesúri összeírás és az óbudai biró 1729/31-es számadása lényegébenugyanennyi jobbágyot és házas zsellért sorolnak fel. 47 Ez a népesség, s az ennek megfelelő településnagyság, amely azután a XVIII. század közepéig lényegében nem vagy alig változott (leszámitva az 1739-es pestisjárvány okozta demográfiai katasztrófát, amely azonban a beépítettséget nem érintette), a XVII. század vége óta folytatott szisztematikus telepítési' tevékenység eredményeképpen az 172Q-as évekre alakult ki. Az ezt megelőző időkben a felszabadító hadjáratok alatt erősen megcsappant lakosság még a "régi Óbuda" középkori eredetű települési kereteit sem töltötte ki. A Budai Kamarai Felügyelőség által a bécsi Udvari Kamarához 1688.február 21-én felterjesztett összeírás szerint Óbuda, amelyet az 1683-as hadjárat idején romboltak le a császáriak, 1688 elején még néptelen volt, de megmaradt lakossága, mintegy 40 család, biztosabb helyre húzódva várta Székesfehérvár felszabadítását, hogy azután biztonságban visszatérhessen otthonába. A hódoltságkorihoz képest tehát csökkent a lakosság, hiszen 1590-ben 96 családot irtak össze Óbudán, 1633-ban pedig a helység 53 "kapu" után adózott. A Buda visszavivásakor, 1686-ban lakatlan Óbuda 1688 közepe* táján, Fehérvár elfoglalása után népesült be újra. A visszaköltözött 117