Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151
iból azonban megállapítható, hogy Coroni 1767-ben dolgozott Óbuda felmérésén. 13 Kneidinger keltezetlen térképe (1. kép) feltűnően hasonlít az 1767-es Coroni-térképhez, annak szinte pontos másolata. Csak a belterület ábrázolásában van különbség a kettő között; Coroni térképén a sematikus házalaprajzok kusza halmazából alig vehetők ki utcavonalak, Kneidinger viszont határozottan megrajzolta az utcákat, Valószinü, hogy Kneidinger az úrbérrendezés előtti állapotot feltüntető Óbuda-térképet Coroni 1767-es munkája alapján készitette el, hiszen 1777-ben saját felmérése alapján már nem is rajzolhatta volna meg az úrbérrendezés előtti Óbudát. Végeredményben tehát a keltezetlen Kneidinger-térképről valóban azt mondhatjuk, hogy Óbudát nagyjából az 1767-es állapotában mutatja, - ha nem is akkor készült. A keltezetlen és az 1778-as Kneidinger-térképlap között a belterület ábrázolásában s ezen belül az utcavonalakban meglehetősen nagy különbségek vannak. Ezekből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a város beépítettsége, utcavonalai valóban ilyen nagy változásokon mentek át egyetlen évtized alatt. Valójában Coroni 1767-ban egyáltalán nem törekedett a belterület pontos ábrázolására; feladata nyilván más volt, Kíieidingernek tehát 1777-ben a belterületet illetően nem volt mit lemásolnia Coroni térképéről. A beépített területet feltehetően saját kialakult képe alapján rajzolta meg, akkor, amikor a terület mérnöki felmérését még nem végezte el. Az úrbérrendezés utáni állapotot feltüntető térképet Kneidinger már a saját felmérései alapján rajzolta meg, s ez a térkép több ponton, egyebek közt a belterület ábrázolásában is eltér a feljebb emiitett laptól. Kneidinger azonban 1778-ban egy harmadik térképet is rajzolt Óbudáról.14 (2.kép). Ez a lap nem került be az atlaszba, * talán eltérő formátuma miatt, - és mindeddig, ugy látszik, elkerülte a kutatók figyelmét. Pedig Óbuda topográfiája és településtörténete szempontjából ez a legfontosabb. Ezen a térképen ugyanis Kneidinger a telkes jobbágyok telki tartozékait, tehát beltelkeiket, szántó- és rétparcelláikat ábrázolta a legnagyobb részletességgel. A lap jobboldalán az óbudai telkes jobbágyok névsora olvasható, 1 «•tői 233-ig terjedő sorszámmal ellátva; ugyanezekkel a sorszámokkal jelölte Kneidinger a belterületen a jobbágyok háztelkeit, a külterületen három tagban ( Winterfeld , Sommerfeld , Brachfeld) fekvő szántóikat és két tagban fekvő rétjeiket. Ezen a térképen tehát a belterület is fontos volt, hiszen a jobbágytelkeket pontosan kellett berajzolni. S valóban, a belterület tekintetében ez a lap bizonyult a legmegbizhatóbbnak* Az ábrázolás hitelessége több forrásból is ellenőrizhető. Kneidinger ezen az utóbbi térképen a beltelkek közül csak a telkes jobbágyokét látta el sorszámmal; a házas zsellérek házait egyegy sematikus házalaprajzzal - apró téglalappal vagy négyzettel - jelölte, a középületek és uradalmi épületek alaprajzát pedig a lehetőség 109
