Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151
szerint hiven igyekezett megrajzolni (2. ábra), már amennyire a térkép kis mérete ezt megengedte. Az 1777/78. évi óbudai adókönyv igazolja, hogy Kneidinger ott tüntetett fel a jobbágyházak kőzött zsellérházakat, ahol azok valóban voltak, s annyit, amennyit az adókönyv is felsorolt. Ezek a telekhatárok és ezek a házalaprajzok tehát felmérés eredményeként kerültek a térképre, nem pedig hozzávetőleges jelölésként, mint az előzőekben tárgyalt két lapra. A középületek alaprajza tekintetében az 1774-ben készült Gföller-féle felvételek igazolják az atlaszba be nem kötött Kneidinger-térkép megbízhatóságát. Az utcavonalak tekintetében - amelyek a három Kneidingertérképen más-más képet mutatnak- a mintegy három évtizeddel később készült, 1810-ben megjelent Lipszky-térkép, * 5 (3. ábra) és az 18581861-ben hivatalos megbízásból Varásdy Lipót, Buda város főmérnöke által végzett felmérés 1 " (3. kép) bizonyitja a harmadik Kneidinger-térkép helyességét, s egyúttal azt is, hogy az atlaszba bekötött két térképet a beépitett területet illetően nem tekinthetjük megbizható forrásnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az utcavonalak nem változhattak meg egy éven belül, de még tiz éven belül sem olyan mértékben, mint ahogy azt a három Kneidinger-térkép ábrázolja (hacsak nem történik városszabályozás, amiről azonban itt szó sem volt). A térképeken látható különbségek tehát nem vezethetők vissza valóságos különbségekre, változásokra; magyarázatuk a térképek feladatában keresendő. A város földesura, a Magyar Kamara azért mérette fel az uradalom többi helysége mellett Óbuda területét is, hogy pontos képet kapjon arról, mekkora az úrbéres és a nem úrbéres földterület. Az atlaszba bekötött két lap csak a mezőgazdaságilag hasznositott terület (szántó, rét, szőlő, legelő), vagyis a külterület ábrázolását tűzte ki céljául, s az úrbéres területet is csak táblákban, nem pedig parcellákra lebontva vetitette térképre. A belterület ábrázolásának csak a harmadik lapon volt jelentősége (itt is csak a jobbágytelkek egyenkénti jelölése miatt), ezért aztán ezen a térképen á belterület a korábbi lapokhoz képest Összehasonlithatatlanul pontosabb megjelenítést nyert. A beépitett terület topográfiájának vizsgálatában tehát erre a Kneidinger-térképre tanácsos támaszkodni. A fentiekben tárgyalt alapvető forrásokon kivül számos fontos adatot tartalmaznak Óbuda topográfiájáról a birtokos Zichy-család, a Magyar Kamara, a bécsi Udvari Kamara, a Magyar Kancellária, a Helytartótanács, a bíróságok, valamint Pest megye és Óbuda mezőváros levéltáraiban őrzött iratok, részlettérképek, tervek. Az adatok szórványossága miatt azonban sok kérdés még nem volt teljesen tisztázható, s könnyen lehet, hogy a jövőben előkerülő adatok még számos ponton kiegészítik vagy módosítják az eddigi kutatás eredményeit. 110
