Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében

Világos tehát, hogy bár a gyors növekedésben a gyáripar játszotta a leglényegesebb szerepet, önmagában, más gazdasági ágak fejlődése nélkül a város ilyen ütemű növekedését még nem idézte volna elő. Az évenként kiadott, átlagosan 2-3 000 iparjogositvány utal arra, hogy a gyáripar fejlődése nem járt általában a kisipar visszaszorulásával. Ellenkezőleg, a strukturális átalakulás mellett megszakítatlan növekedési folyamat tapasztalható. 1890-ben a kisipari munkáslétszám valamelyest meghaladta még a nagyiparit, mely mintegy 35 000 fő volt, a kisiparosok létszáma pedig kb. 30 000. Az ipar tehát mintegy 100 00 0 keresőt alkalmazott Budapest 250 000 körüli kereső népességéből. 16 A vasutak és hajók 1890-ben 24 millió q árut szállítottak Budapestre és 13 millió q árut szállitottak el innen. Az érkezett áru l/3-a volt élelmiszer, mezőgazdasági termék és kb. 30 %-a tüzelőanyag. Az elszállított áru nem egészen 1/5-e mezőgazdasági termék és mintegy 70 %-a iparcikk. A hitelintézetek tőkéje 200 millió korona körül mozgott. A nagyvárosi fejlődésben - magyarországi viszonylatban páratlanul - előrehaladó Budapest a századforduló körül nagy vonzerőt gyakorolt, amelynek eredményeképpen az ipar jelentős részében Budapestre települ és a lakosság növekvő hányada itt összpontosul. A főváros különleges vonzóerejét mindenekelőtt az adta meg, hogy Budapest nemcsak közigazgatási és kulturális központ volt, hanem egyben az ország gazdasági életének centruma is. Számos európai országban e két tényező nem esett egybe, Prága, Bern, Berlin, Varsó és más fővárosok nem váltak egyben kiemelkedő ipari központtá is. A közigazgatási és kulturális élet centrumai önmagukban is nagy vonzóerőt gyakorolnak a vidék lakosságára, s Magyarországon ez a hatás annál is erősebb lehetett, mivel a vidéki városok erősen kisvárosi jellegűek, kulturális téren is igen elmaradottak voltak. Ehhez azután hatványozó tényezőként járult a gazdasági központ szerepéből adódó vonzerő. Budapesten voltak a gazdasági élet intézkedésével foglalkozó szervek - minisztériumok, amelyek pl. az állami ipa mogatással, a vállalatoknak nyújtandó támogatások, szubvenciók kiutalásával foglalkoztak stb. -, itt működött az ország egyetlen áru- és értéktőzsdéje, s igy sajátos módon minden lényegesebb vidéki vállalat, sőt helyhez kötött bányatársaság is budapesti székhellyel létesült, s a vidéki üzemek mellett budapesti központot tartott fenn (Rimamurányi Vasmű, Magyar Általános Kőszénbánya, Salgótarjáni Kőszénbánya stb. ). A kialakuló kartellszervezetek és szindikátusok ugyancsak a fővárosban tartottak fenn irodát vagy eladási szerveket. Budapest legfőbb vonzó hatását azonban, a fővárosi gyáripar hatalmas arányú kiépülését és a város ehhez kapcsolódó fejlődését a természeti, gazdasági és társadalmi tényezők együttes hatása alakította ki. Ezek a tényezők olyan szoros összefüggésben, kölcsönös egymásrahatásban állnak, hogy szétválasztásuk aligha lehetséges. 1? A gazdasági fejlődés számára rendkivül kedvező volt már a főváros földrajzi fekvése is. Az ország középpontjában elhelyezkedő, a különböző tájegységek találkozási pontján és a Duna utvonalán fekvő település eleve alkalmas volt arra, hogy ipari gócponttá fejlődjék. Budapest központi fekvését a magyar közlekedési rendszer még csak alátámasztotta; az ut- és vasúthálózat és ezen belül a nemzetközi vasutvonalak középpontja a főváros volt, s a dunai viziut a viziközlekedésben is vezető szerepet biztosított Budapestnek. A különböző ipari és mezőgazdasági nyersanyagok külföldről és belföldről egyaránt rendkivül gyorsan és könnyen jutottak el a fővárosba, ahonnan igen kedvező elosztási, továbbítási lehetőség is volt. Budapest a közlekedési rendszer révén átlagosan közelebb volt a nyersanyagforrásokhoz, mint a legtöbb vidéki város. Ezzel kapcsolatban emlitést érdemel a szénterületek közeli fekvése; a 30 km-re fekvő Dorog, a 80 km-re fekvő Tatabánya, ahol a szénkincs feltárása éppen a századforduló körül vesz nagy lendületet, s a vasút révén ugyancsak közel fekvő Salgótarján a fővárosi ipar olcsó szénellátását biztosította. A természeti feltételek külön előnyeként kell kiemelni, hogy a Duna vonala nemcsak mint viziut játszott szerepet a főváros fejlődésében, hanem kedvező feltételeket teremtett a magas vizigényü elektromos-, bőr-, sör-, papír- és vegyipar számára.*** A kisipar kérdésére lásd Ránki György: A kisipar szerepe a magyar kapitalizmus fejlődésében. Történelmi Szemle, 1964. Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. Tanulmányok Budapest múltjából XIV. Bp. 1961. 536-537. 1, Vö. Bora Gy. :Budapest ipara. Lakóhelyünk:Budapest. (Budapest élete.)Bp. 1958. 68-69.1. 51