Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében - Hozzászólások Ránki György előadásához: - KUBINYI András

Az európai országokat áttekintve - jóllehet a főváros és vidék közötti feszültség távolról sem kivételes - nehéz lenne még egy olyan esetet találni, ahol a főváros növekedése annyi ellenséges indulattal, félreértéssel, lekicsinylő megjegyzéssel találkozott. Politikailag igen széles skála: jobboldali reakciós, agrárius és baloldali forradalmi, népies találkozott olykor ezen a fővárosellenes plattformon. Az egyik a kapitalizmus diadalát, a másik annak egyoldalúságát kritizálta a jelenségben. Az egyik a falu uralmát siratta egyszerűen vissza a város felett, a másik - olykor maga sem ismerve fel, amit Lenin a modern kor jellemzőjének mondott: a város vidék feletti uralmának szükségszerűségét -, a torzulás és egyoldalúság jogos kritikáját a folyamat egészének elvetésével, kárhoztatásával tévesztette össze. Mindez azonban a folyamatok lényegén és irányán nem sokat változtatott. Agrárius vagy merkantilista gazdaságpolitika csak segíthette vagy ideig-óráig gátolhatta, de nem változtatta meg az alapvető folyamatot. Budapest gazdaságilag növekedett, s a 20. században az ország sorsának gazdasági szempontból is döntő faktorává vált. Mérlege ma már aligha vitatható: város és falu között végsősoron nem az érdekellentét, hanem az érdekközösség a domináns elem. Bármily súlyosak voltak a kapitalizmus korszakában egyfelől a mezőgazdaság, másfelől az ipar és a bankok között az ellentétek, bármily súlyos ellentmondásokat vetett fel a gazdasági növekedés szociális problémáinak elhanyagolása a munkásosztály részére - melyről ebben az előadásban nem szóltam -, Budapest gazdasági szerepe Magyarország fejlődésének természetes következménye volt. Szerepének egyoldalúságában az ország fejlődésének gyengéi és ellentmondásai is tükröződtek, de ki sebbithetik-e, kétségbevonhatják-e ezek a történeti produktum nagyszerűségét? Hozzászólások RÁNKI György előadásához KUBINYI András: Engedtessék meg, hogy ugy is mint medievista, hozzászóljak a XIX. század problémájához visszatekintve a középkori fejlődésre. A város és a peremvárosoknak a kapcsolatairól szeretnék szólni. A XV. század fejlődését összehasonlítva a XIX. század fejlődésével, két, egymással ellentétes irányú mozzanattal találkozunk. A török korig a város szivó hatása a város környéki falvakban olyan mértékben érvényesül, hogy a város körül fekvő falvaknak egy része elnéptelenedik, mivel a falusi lakosság beköltözik a városba. A megmaradt falvakba viszont a távolabbi vidékről költöznek be parasztok, ezek a falvak mintegy közbeeső állomások a fővárosba költözés utján. A XIX. századtól kezdve azonban ezzel ellentétes irányzattal találkozunk. A XIX. század első felétől egészen a szabadságharcig, 1848-ig a Budapest környéki falusi övezet lakossága sokkal nagyobb mértékben fejlődik, sokkal nagyobb lélekszámú lesz, nagyobb arányú a lakosság számának a növekedése, mint Pest megye többi részén, illetőleg az ország többi részén. Ugyanakkor egy másik mozzanattal is találkozunk, éspedig azzal, hogy ez a népességszám növekedés elsősorban a zsellér lakosság növekedését jelenti. Amiből arra kell következtetnünk, hogy a városkörnyék falvaiba az ország minden részéből költöznek be, mint ahogy erre egyes helyeken konkrét adataink is vannak, parasztok, akik azonban elsősorban már nem is annyira a földmüvelésben működnek, hanem nyilvánvalóan a városban találnak munkaalkalmat. Ennyiben hasonlít a kép a XV-XVI. század fordulóján látotthoz. Ennek a fejlődésnek egyik legpregnánsabb kifejezése Újpest alapítása. Újpestet az 1830-as évek végén már azzal a céllal alapítják, hogy ez a település elsősorban olyan iparosoknak és kereskedőknek a települése legyen, akik a céhes keretekbe vagy nem tudnak valamilyen okból bekapcsolódni, vagy pedig akiknek a városba való költözésének bizonyos nehézségei vannak. Ilyen formában már 1848 előtt Újpesten egy elég jelentős iparos kolónia jön létre, ahol a legjellegzetesebb iparág a később is oly fontos bőripar, amely ekkor még 58