Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében

zel fele igy is Pestre jutott, s az arány az egyre nagyobb jelentőségre szert tevő Pest-környék figyelembevételével nyilván tovább módosul. Budapest gyarapodása 13 000 uj lakóházban töltött testet, amit 20 év alatt épitettek. Igaz, ezèk zöme - mintegy 8 00 0 - még földszintes, a város külső kerületeire jellemző kis családi ház volt, de mind a két-, mind a három- illetve négyemeletes házak számának gyarapodása egyenként 1 000 körül mozgott. 1920-ban 206 467, 1930-ban 244 251, 1939-ben 278 698 lakást irtak össze (ebből 10 000 volt pincelakás). A lakások több mint fele, 151 496 volt egyszobás, 74 743 kétszobás és a többi ennél tágasabb.^3 Bár a lakások több mint fele még fürdőszoba nélküli volt, a fürdőszobás lakások száma kereken 61 000-ről 126 000-re emelkedett. Nagyjából az összes házban volt már vizvezeték és a 10 km hosszú uj csatornahálózat a közmüvesités kiterjesztésére is utalt. (Javulásról a régi vezetékek elavulása folytán csak részben lehet beszélni. ) A városi gázfogyasztás mintegy 50 %-kal emelkedett, a villamoshasználat teljesen elterjedt. A fogyasztók száma 1920-ban 112 000 volt, 1940-ben 297 000. A városban mintegy 10 000 személykocsi és 500 autóbusz közlekedett. A villamosok évente 3-400 millió, az autóbuszok 50 millió utast szállítottak. A régi budapesti élelmezési ipar hanyatlott, a malmokat lebontották vagy átalakították. A termelt liszt 1929-es maximuma egyharmada sem volt (2,1 millió q) az 1913-asnak. A sörtermelés is ugyanilyen arányban csökkent, s a szeszgyártás is mintegy 40 %-a volt a háború előttinek. A főváros területén lévő 1 200 nagyipari üzemből termelésüknek már csak közel egyharmadát adta az élelmiszeripar. A hagyományos vas- és gépipar tartotta jelentőségét, amennyiben a budapesti gyáripari termelés 1/4-e származott e két iparágból. Viszont jelentősen nőtt a textilipar termelése, mely értékben a gépipart már utol is érte. A nyomdaipar volt leginkább a fővárosra koncentrált iparág az országos termelés 90 %.-ával, ezt követte a ruházati ipar 73, a gépipar 68, majd a vegyészeti ipar 48 %-kal. Ezeket az arányokat azonban Pestkörnyék termelése feltétlenül módositja, tekintettel arra, hogy itt az élelmezési ipar jelentéktelen volt, s a termelés szinte kizárólag a nehéz- és könnyűipar között oszlott meg.34 Pest-környék fejlődésének benyomásunk szerint - a már emiitett, a háborús készülődéssel kapcsolatos ipari decentralizációs törekvések mellett - egyik lényeges oka volt, Jjiogy a szorosabban vett főváros részesedése az ország ipari termelésében a 30-as évek folyamán valamelyest csökkent. 1938-ban Budapesten 1 553 üzem működött, amelyekben 125 486 gyári munkás dolgozott. A budapesti gyárak erőgépeinek és villamosmotorainak teljesítőképessége 551 402 lóerőt tett ki, termelésük értéke pedig 1 272 029 P volt. De valójában a budapesti koncentráció még ennél is jelentősebb volt, ugyanis a fenti adatok nem foglalják magukba a Budapest környéki iparvidéket, amely közigazgatásilag nem tartozott a fővároshoz. Budapest környékén 306 gyár működött, melyek 60-100 ezer munkást foglalkoztattak, vagyis a gyáripari munkásoknak közel 20 %-a dolgozott itt. így azután az ipar területi elhelyezkedésénél Nagy-Budapestet vizsgálva azt állapithatjuk meg, hogy az összes gyárak 46, 6 %-a, a gyári munkások 61, 9 %-a, a termelésnek pedig nagyjából hasonló aránya, mintegy 61 %-a itt öszpontosult.35 Budapest tehát a két világháború között is megőrizte központi szerepét az ország gazdasági életében. S ha ez a gazdasági élet ebben a szakaszban már különböző belső és nemzetközi okok folytán nem is rendelkezett a háború előtti dinamizmussal, ez nem jelentette a főváros szerepének csökkenését. Az uj tendencia, a fejlődésbeli lelassulás sokkal inkább abban jelentkezett, hogy a főváros fejlődésének gyűrűző hatása vált kisebbé, hogy még kevésbé volt képes a vidék fellendülését előidézni, s igy a gazdasági élet továbbra is egycentrumu volt, a Budapest és a vidék közötti különbség nem csökkent, hanem növekedett, már-már szakadékká tágult. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve. 1940. 260. 1. Berend T. Iván - Ránki György: A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. 566. 1. Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyvének 1931. , 1935. és 1940. évfolyama alapján. Nagy-Budapestre nézve: Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1939., 120.; a termelési értéket tekintve csak Pest megye egészére van adat. 57