Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében

zőgazdasági értékesítések lehetőségeinek veszélyeztetettsége a vidék számára a fellendülést eleve bizonytalan talajra épitették. 29 A nagy gazdasági válság kitöréséből a nemzetközi folyamatok, az agrárárak rohamos csökkenése révén kezdetben a vidéket sújtották jobban. 30 Nem kétséges, hogy az ipari és agrárárak közti olló szétnyilása révén - ami egyébként nem hazai,hanem nemzetközi folyamat volt - a fővárost, de az egész országot gazdaságilag ellenőrző nagytőke olyan gazdaságpolitikai helyzetet alakithatott ki - és erre törekedett is -, melyben a válság terhét erősebben a mezőgazdaság és a vidék, mint az ipar és a főváros viselte. A gazdasági válságnak ezt a nemzetközi tényezőktől alátámasztott tendenciáját azonban a hitelválság kudarcra itélte. A helyzet most már a nemzetközi tőkekapcsolataitól megfosztott, s ipari válság által sújtott fővárosban is romlott. A válságból való kilábolás azonban ismét Budapesten mutatkozott hamarabb. A mezőgazdaság válsága súlyosabbnak bizonyult, a vidék tőkeszegénysége pedig egyenesen nyomasztóvá vált. A harmincas évek állami beavatkozása a hitelpolitika vonatkozásában vidéken csak a teljes csőd áthidalására volt elegendő. A mezőgazdaság, mely nem volt képes korábbi hiteleit visszafizetni, s állami beavatkozással csökkentették törlesztési és kamatterheit, természetesen nem jutott uj hitelekhez. A bankokban és takarékpénztárakban felhalmozott betétek nagysága nem érte el a válság előtti szintet. Az agrárárak ugyan valamelyest javultak, de az agrárolló távolról sem zárult össze. Pesten a helyzet valamivel jobban alakult. Bár külföldi tőke nem jött az országba, de az erősödő belső felhalmozás itt jelentkezett, s az állami beavatkozás importcsökkentő hatása, párosulva az újonnan kibontakozó autarkiás irányzattal, az ipar ujabb fellendülését is erősen ösztönözte. Részben ilyen irányban hatott a háborús készülődés is, jóllehet ennek már voltak ipari decentralizációs mozzanatai is. ^1 Budapest tehát az ellenforradalmi rendszer éveiben is megtartotta központi szerepét az ország gazdasági fejlődésében. Régi dinamizmusát azonban részben elvesztette, s ez tagadhatatlanul rányomta bélyegét az ország egész gazdasági fejlődésére. Lakosságának növekedése meglassult. Mig 1890-1900 között 230 000, 1900-1910 között 230 000, 1900-1910 között 150 000, addig 1920 és 1930 között csak 76 000 fővel gyarapodott a népesség; igaz, a 30-as években bizonyos gyorsulási folyamat van, de ennek jórésze az 1938-tól kibontakozó háborús konjunktúra következménye. Az 1941 január elején végrehajtott népszámlálás 116 500 lakost számol a fővárosban, amely ismét több mint 150 000 főnyi lakossággyarapodást jelent.^

2 Tekintettel arra, hogy a tiszta szaporulat ezekben az években Budapesten jórészt megszűnt vagy teljesen jelentéktelenné vált, a tényleges szaporulat jórészt felvándorlást jelent. (Figyelemre méltó nagy-Budapest - mai közigazgatási terület - népességének alakulása. Szaporulat: 1890 - 1900 301 000 fő 1900-1910 251 000 fő 1910 - 1920 122 000 fő 1920 - 1930 210 000 fő 1930 - 1941 270 000 fő. ) Jóllehet az inflációs konjunktúra időszakában a budapesti kereskedők és kisiparosok száma többezer fővel gyarapodott - 1935-ben az iparban 33 657, a kereskedelemben és hiteléletben 28 279 önállót irtak össze -, ténylegesen a város áruforgalma nem érte el soha a háború előtti szintet. A maximum 70 millió mázsás áruforgalom 65-70 %-a csupán a háború előtti csúcspontnak. Ez a visszaesés, illetve a régi szint mögötti elmaradás azonban logikusan következik a területi változásokból. Az uj országterület áruforgalmának kö29 30 Surányi-Unger T. : Budapest szerepe Magyarország gazdasági életében. Budapest, 1936. Az 1929-33. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon, Szerk. Incze Miklós. Bp. 1953. II. 388. Minderre mind pénzügyi, mind ipari vonatkozásban lásd: Berend Iván - Ránki György; Magyarország gyáripara a második világháború előtt és annak időszakában. Bp. 1958. Magyarország népessége a két világháború között. Bp. 1965. 86. 56