Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében
soron Európában is akadtak olyan fővárosok, melyek ugy szivtak fel jelentős vidéki tömegeket, hogy társadalmi összetételükben megtartották a kontinuitást, adminisztratív - esetleg kulturális - központokká váltak, melyek bizonyos mesterséges életet éltek, s inkább fogyasztó mint termelő funkciójuk volt. Ilyen volt mindenekelőtt az uj olasz város, Róma fejlődése, mely végig megőrizte a maga adminisztrativ és szolgáltató jellegét", - a harmadik szektor túlnyomó súlyával kettős értelemben: egyrészt a régi szolgáltató szektor, amely a régi ázsiai s a mai délamerikai tipusu túlnépesedett városokat teremti, valamint a modern politikai adminisztrativ, pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatásokat. Jóllehet nem mindegy, hogy a szolgáltatás melyik tipusa dominál, mégis egészében az ilyen város egyoldalúan felvevő - bár nem feltétlenül parazita - jellegű, produktiv hatása a vidék vagy az ország egész fejlődését tekintve legalábbis cse kély. 9 ) Más tipusu modern városfejlődést részben gyarmatokon vagy elmaradott országokban (ma különösen Dél-Amerikában) találhatunk. Ezek a városok enclave jellegűek, abban az értelemben, hogy egyrészt modern várost képviselnek az elmaradott faluval szemben, anélkül azonban, hogy maguk a falufejlődésre hatást gyakorolnának, mésrészt valamilyen egyoldalúan fejlett gazdasági szektor: ültetvények, bányák, olaj stb. nem szerves következményei. A vagyon lerakódásának helyei a mezőgazdasági tulnépesség felszívásának nem gazdasági eszközei. Igaz, ez a tipus a 19. századi Európában nem alakult ki, de amikor a városfejlődés lehetséges útjait és irányait számbavesszük, aligha hagyhatjuk figyelmen Mvül. Nem kétséges, hogy Budapest fejlődése elsősorban egy harmadik tipus, az ipari város vonalán haladt előre (bár szerencsésen kombinálta az első tipus elemeit is). Az iparvárosi fejlődés irányába három tényező lökte: 1. a kézműves elem kezdettől fogva jelentős szerepe; 2. a magyar gazdasági fejlődés az 50-60-as években elérte azt a szintet, mely legalább egy nagyváros kialakulását tisztán gazdasági szempontok - optimális üzemnagyság stb. - miatt megkívánja; 3. közlekedési centrum lévén, legalkalmasabb volt akár a mezőgazdaság és ipar kapcsolatának megteremtésére, akár a mezőgazdaság iparosodási folyamatának elsődleges előmozdítására. Az ipar vált tehát Budapest jellegének meghatározó, bár sohasem kizárólagos mozzanatává. Ezt a tendenciát fejezte kL, hogy már az 1869-es népszámlálás a kereső lakosság 33 %-át találja az iparban, s ez az arány 1910-re 45 %-ra növekedett. Ha eltekintünk a kisipar messze visszanyúló kezdeteitől, Budapest ipari várossá alakulásának legdöntőbb mozzanata ahhoz a malomiparhoz kapcsolódik, mely egyben az elmaradott gazdaságból kivetkőző Magyarország modernizálásának is első állomása. A 60-as évek erőteljes fellendülése nyomán Pesten már a kiegyezés idején kilenc malom működött, mely azután 1870-ig 14-re szaporodott. Igaz, e 14 malom közel 3 000 munkása nem tűnik soknak a város 50 000 ipari keresője között, s a 30 gőzgép és 120 kazán 7 400 lóereje** is még csak csekély töredéke a mintegy 100 000 ipari lóerőnek, de a pár esztendő alatt megötszöröződött és 6 millió q-ra rugó őrlőkapacitás már jelzi a perdöntő mozzanatot. 1870-ben már Magyarország egész búzatermésének 1/7-ét a budapesti malmok őrölték lisztté. Ennek következtében 1865-74 között évente átlag 6 millió másza gabona érkezett a fővárosba, melynek közel felét Budapest a világpiacra továbbitotta. A malomipar fejlődése mindenekelőtt tehát Budapest áruforgalmát lendítette fel. Funkciója közvetlenül a közlekedés fejlesztésében mutatkozott, egyfelől szükségessé, másfelől gazdaságossá téve a kiépülő vasutvonalakat. A 70-es évek közepén már 12-14 millió mázsa áru érkezett vonaton és hajón Budapestre. A malomipar jelentős profitja a tőkefelhalmozás egyik leglényegesebb elemévé vált. Az export-bevételek eredményei részben a város gyors fejlődésében realizálódtak; pár év alatt több mint ezer uj ház épült Budapesten, melynek mintegy 40 %-a már két- és többemeletes volt. Az uj építkezések részben a pesti és Pest környéki épitőanyagipar fellendülését eredményezték, másrészt ismét az áruforgalom és közlekedés kiépítésére hatottak Alberto Caracciolo: Rome in the past hundred years: urban expansion without industrialisation. Jornal of Contemporary History. 1963. 3. Bert Hoselitz Lásd például Körösi József:Pest szabad királyi város leirása az 1870-es évben. 85-100. 1. Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon. Budapest, 1954. 66. 1. 49
