Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében

ösztönzően. De a malomiparból származó profit ösztönzi a pesti terménykereskedőket egy másik iparág, a gépipar felé is, mely hamarosan Budapest fejlődésének másik leglényegesebb eleme lesz. A malomipar természetesen exportipar volt, de nem olyan enclave tipusu, mely egy kis szektor modernizálása mellett lényegében érintetlenül hagyja a gazdaság túlnyomó részét. A malomipar generativ hatása ugyanis egyik legdöntőbb mozzanata a 67 utáni fejlődésnek, mindenekelőtt előmozditva a földbirtok kapitalista gazdálkodásának kibővítését, s ezáltal a magyar mezőgazdaság termelésének gyors emelkedését; emellett elősegítette a kereskedelem, a közlekedés és más iparágak fejlődését. A budapesti malomipar gyakorlatilag tehát nem enclave irányban fejlődött, hanem a vezető szektor szerepét töltötte be, 12 a maga előre- és hátramutató kapcsolataival. Nem lezárta, hanem elinditotta a gazdasági fejlődést. Bizonyos mértékig kapcsolódott a malomiparhoz az a másik iparág, amely Budapest ipari fejlődésében kezdetben hasonló, majd később munkaerő, termelés stb. szempontjából még döntőbb jelentőséggel birt: a gépipar és a vasipar. Az 1875-ös gőzgép-statisztika szerint a Budapesten található 15 000 lóerőből 1 500 tartozott ide (10 000 élelmiszeripar). Fejlődése részben olyan technikai ujitásokkal is összefüggött, mint a porcelánhenger, mely közvetlenül a malomiparhoz kapcsolódott, vagy a kéregöntésü vasúti kerék, mely a vasúthálózat erősen búza- és lisztcentrikus kiépítésének magyarországi technikai és piaci kihasználását segitette elő. " De nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a gépgyártás eredete is a mezőgazdasághoz kapcsolódik, magyarországi piaca jórészt ebből származott. A Ganz, a Rock, a Schlick, Oetl és Vidáts gyárak mellett az Óbudai Hajógyár, a vasúti javítóműhelyek és a Mávag teremtették meg a budapesti gépipar kezdeteit. Kétségtelenül a közlekedés kiépítése vált a nagy gyárak ösztönzőjévé, de azért mind a Ganz, mind a Schlick, mind a Mávag dolgozott a mezőgazdaság számára is, a kisebb üzemek pedig szinte kizárólag a mezőgazdaság és az élelmiszeripar számára termeltek. Tekintettel arra, hogy a gépipar egyben munkaigényes iparág is volt, munkáslétszáma 1873 körül Pesten 9-10 000 fő körül mozgott. Ez a 9-10 000 ipari munkás mind a város fejlődésére, mind a magyarországi munkásmozgalom kibontakozására a továbbiakban döntő hatással volt. Röviden összefoglalva két megjegyzés kívánkozik még ide. 1. Budapest gyáriparának kialakulása tehát a legszorosabban a magyar gazdasági fejlődés első szakaszának természetes fejleménye volt, amit a külső osztrák hatás csak befolyásolt, de nem teremtett meg. Ezért semmilyen formában sem hasonlít ez a kiindulás a gyarmati vagy félgyarmati országok enclave tipusu modernizálásához. 2. Éppen mivel maga is szerves fejlődés eredménye, nem szakad el, hanem viszszahat a keletkezését meghatározó gazdasági körülményekre és generativ hatásával sokoldalúan hozzájárul mind a belső piac további bővüléséhez, mind a társadalmi munkamegosztás funkcionális bomlásához, mind exportképességével a tőkefelhalmozáshoz. Ez utóbbi által pedig mind Budapest, mind az ország szintjén más termelési ágak gyors fejlődéséhez. Budapest fejlődésének ezen első, többé-kevésbé a 90-es évekig terjedő szakaszában e két iparág domináns és húzó szerepe meghatározó volt. 1875-ben Budapesten a gyáripari munkások száma 22 000 fő, az ország gyári munkásainak 30 %-a.

14 1890-ben 37 000 fő, ami az ország gyáripari munkásainak 35 %-át jelenti. A belső arányok annyiban módosultak, hogy 1880 után Kőbánya és Angyalföld gép- és fémárugyárai munkáslétszámukat bővítették, nem igy a Dunapart melletti malmok. így mig 1873-ban még kb. 1/3-1/3 arányban részesül a két iparág a budapesti munkásságból, addig 1890-ig összarányuk ugyan alig változik, de a vas- és gépipar már több mint kétszerannyi munkást foglalkoztat, mint az élelmiszeripar. 1869 és 1890 között több mint 3 és 1/2 ezer uj épület emelkedik Budapesten, ebből több mint 2 000 emeletes ház. Az 1890-ben található 13 000 házból 4 383 11-50, 659 pedig 60 szobánál többet tartalmazó nagy bérház. Az egy épületre eső lakók száma már 34 fő^^ volt. Budapest 100 000 lakása közel félmillió embernek adott helyet, igaz, ennek 55,7 %-a m

ég egyszobás lakásban lakott és 70 000-re volt tehető az ágy- és albérlők száma. A kérdésre lásd L. Katus: Economic growth in Hungary. Socioeconomic research. Studia Historica 72. Technikai fejlődésünk története. Bp. 1927. Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon. Bp. 1954. 253. old. A székesfőváros múltja és jelene számokban. 20. old. 50