Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973

közigazgatási egyesítésének, Nagybudapest megalkotásának gondolata. Kidolgozásra kerül egy tanulmány "Budapest városépitési és épitési programja" cimen és nem hallgathatjuk el, hogy a Budapesti Műszaki Egyetemen a Városépitési Tanszék felállitása is erre az időre esik. A szociális irányú városfejlesztés teendőinek kimunkálásában kiemelkedik Vágó József, Molnár Béla, Kozma Lajos tevékenysége. A Tanácsköztársaság elleni imperialista intervenció következtében a két világháború közötti negyedszázadra a Horthy-féle ellenforradalmi rendszer kerül hatalomra. A két világháború közötti korszak az ország lényegesen megváltozott nemzetközi politikai helyzetében a Monarchia idejének társadalmi struktúráját akarja fenntartani, ezért a súlyos társadalmi és gazdasági viszonyok megoldására képtelen. Fokozta a nehézségeket az 1930-as évek elején a világgazdasági válság. A rendszer fennmaradása és revizionista törekvéseinek sikere érdekében a fasiszta hatalmakkal szövetkezik, a gazdasági életet a háború előkészítése érdekében militarista érdekeinek megfelelően fejleszti. Mindez erős hatással van az ország urbanizálódására és benne Budapest fejlődésére. Az urbanizálódás menetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1941-re a 10 000-nél népesebb települések összlakosságszáma 4 337 552-re növekedik, és mig a községek népessége 100 év alatt (1840-1941) valamivel több mint másfélszeresére emelkedik (158%), a városok népessége több mint ötszörösére szaporodik (540 %). A városok felé irányuló nagy belső vándorlás elsősorban a jjarasztság proletarizálódásának következménye. Legnagyobb a tömörülés Budapesten, lakossága száz év alatt több mint tízszeresére növekedett. Ellentmondónak tűnik, hogy Budapest fejlődése az első világháború utáni helyzetben viszonylag töretlen. Az első világháború után Budapest lakossága az 1920. évi 928 996ról 1941-re 1 164 963-ra emelkedett. (A mai budapesti határokon belüli lakosszám 1 232 026ról 1 712 791-re nőtt. ) A változás legszembetűnőbb a peremkerületekben. Ez a növekedés messze túlhaladta Magyarország népességének gyarapodását és Budapest nélkül a magyar városok népességének fejlődését. A Budapestet körülvevő települések mindjobban Budapest munkás elővárosaivá alakulnak, ami főleg arra vezethető vissza, hogy a gazdasági válság után következő fellendülés a főváros iparát megnövelte, de nagy szerepet játszott benne az is, hogy a főváros infrastruktúrája minden vidéki városénál sokkal fejlettebb volt, és ez elsősorban az előző korszak örökségeként könyvelhető el. A város fejlődése is lényegében a korábban kialakult koncepciók szerint ment végbe. Már tárgyaltuk, hogy milyen meddő volt Palóczi Antalnak és a Magyar Mérnök és Építész egyletnek egy uj városrendezési pályázat kiírásáért folyó harca. 1932-ben Harrer Ferenc a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságában veti fel a tervezés előfeltételéül szolgáló városfejlesztési program kidolgozását. Ugyancsak Harrer kezdeményezésére sor kerül a városrendezésről és az építésügyről szóló törvény megalkotására. Budapest városfejlesztési programja 1940-ben került publikálásra. A városfejlesztési programot azonban már nem követhette az egész városra kiterjedő általános rendezési terv készítése. A városépítés a két világháború között elsősorban néhány belső kerület: Uj-Lipótváros, Lágymányos, Zugló kiépítésében mutatkozott meg. Meg kell említenünk még néhány érdekes és eredményes akciót: Tabán elavult épületeinek lebontását, a Margitsziget rendezését (amelyen felépült a Nemzeti sportuszoda és a Palatínus strandfürdő, valamint a szabadtéri színpad). Az egyik legnagyobb városépitési akció, az Uj-Lipótváros felépítése a 20-as évek második felében indul és összesen 6 318 lakás épül meg. A lakások nagyobb része 14 m-es épületmélység mellett az un. hallos lakás. A beépités zsúfolt, zöldterület alig van. A korszak többi városrendezési művelete többnyire az ujabb beépítési területek parcellázására szorítkozik. Tovább folyik ámult század végén már nagyarányú telekspekuláció. Hatását a rendkívül tömör, egészségtelen beépités is mutatja. Nem sokat segített ezen az 1914. évi uj építésügyi szabályzat, mely megengedte a telkek 85 %-ig való beépítését, a beépités 70 m-ig terjedő mélységét, az utcaszélesség és épületmagasság közötti 1:2-nek megfelelő légtérarányt. Ez az előírás inkább a beépités zsúfoltságát, mint lazítását tette lehetővé. Bizonyos haladást jelentett az az intenció, hogy az épités a telkek körülépitése helyett csak az utcafront mentén való beépítésre korlátozódjon. Egyes területeken a meglévő beépités "kiegészítése" továbbra is a klasszicizmus és a korai eklektika városépítészeti együtteseinek a megbontásával jár. Budapesten ebben a korszakban további két uj hídépítésre kerül sor: megépül a Boráros téri hid, de az óbudai hidnak csak a pillérei készülnek el. 1936-ban a Közmunkatanács tervpályázatot ir ki Budapest városközpontjának kialakítására. A pályázat egyik célja volt az Andrássy ut és a Lánchid forgalmi összekötésének 31