Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973

megoldása. Ezt a tervpályázatot 1940-ben a központi városház épületére kiirt pályázat követte. Ezekben az években több érdekes gondolat vetődött fel, pl. a Kiskörút rendezésére, a várostengely kialakítására (Ligeti Pál javaslata), az Árpád hid budai és pesti hídfőjének rendezésére, az óbudai Via Antiqua létesítésére (Olgyay testvérek javaslata) stb. Fölvetődött a gondolat a városházzal szemben az Erzsébetvároson át egy uj ut nyitására (egyébként e gondolat már több évtizede érlelődött), de a telektulajdonosok nyomására évről-évre változtatták a tér méretét és az ut szélességét. Az építkezés csak 1937-ben kezdődött meg, felépül Wälder Gyula tervei alapján a Madách téren egy nagyszabású épület, hatalmas árkáddal, de az útvonal kialakítása a mai napig sem következett be. Ami a lakáshelyzetet illeti, viszonylag nagyobb arányú lakásépítkezés bonyolódott le (a két világháború közötti időben Budapesten kereken 96 000 lakást építettek), melynek eredményeképpen tovább formálódott az építkezés jellege, a város morfológiai szerkezete, a különböző társadalmi osztályok, rétegek elhelyezkedésével összhangban. A munkások, közszolgálati altisztek az emiitett, erőteljesen fejlesztett területen kívüli "kültelkeken" laktak. A nagyobb munkástömegek inkább az északi és keleti peremeken (a gyáripari övezet itteni erőteljesebb kialakulásának megfelelően), az altisztek viszont inkább a nyugati és déli kültelkeken települtek nagyobb számban. Az iparosok és kereskedők elsősorban a városmag pesti oldalán, és ehhez kapcsolódóan Zuglóban tömörültek. A pesti oldalon ugyanezen a területen tömörültek a magántisztviselők és a szabadfoglalkozásúak, azzal a különbséggel, hogy lakásaik áthúzódtak a budai oldalra is. Mig azonban a szabadfoglalkozású budaiak főleg a Vár, a Pasarét környékére koncentrálódtak, a magántisztviselők lakásai jóval nagyobb területen oszlottak el: a Pasaréten kivül észak felé Újlakon és Óbudán, dél felé az Alkotás utca. Böszörményi ut, Németvölgyi ut környékén, kisebb mértékben Kelenföldön laktak. A köztisztviselők a pesti oldalon a Tisztviselőtelepen koncentrálódtak legnagyobb mértékben, a budai oldalon pedig a Pasarét, Szabadsághegy, Vár, Böszörményi ut és Kelenföld területén. A két világháború közötti építészet rendkívül sokirányú, de bérházépitésektől eltekintve aránylag kevés nyomot hagyott a főváros arculatában. Találkozunk a magyaros stilustörekvésekkel is, és neoeklektikus épületekkel: Árkay Aladár, Molnár Béla, Pogány Móric, Hajós Alfréd és mások alkotásaira kell felhívnunk a figyelmet. Ebben az időben bontakozott ki a modern magyar építészet is. A különböző, irányzatok közül megemlítem Rimanóczy Gyula, Lauber László és Nyiri István, Csánk Elemér, Bierbauer- Virgil és Králik László, Kozma Lajos, Wanner János és Molnár Farkas, Hajós Alfréd, Kocsis Iván, Janáky István, Szendrői Jenő alkotásait. A századforduló utáni négy évtizedben a városfejlődés megtorpan, koncepciózus elgondolás hiányában a város építészeti és morfológiai egysége mind nagyobb veszélybe kerül. Az 1940-ben kiadott program már nem tudja befolyásolni a korszak városépítését. A második világháború befejezése változást hoz az ors.-.ág politikai, gazdasági és szociális helyzetében. A felszabadulással kezdetét veszi az ország demokratikus átalakulása. Majd 1948-ban fordulat következett be: az ország a szocialista fejlődés útjára lép. A második világháború a magyar városoknak nagy kárt okozott. A legtöbbet Budapest szenvedte. A pusztulásra jellemző: teljesen elpusztult, vagy súlyosan megsérült az épületállomány 26 %-a, az ipari üzemek 94 %-a, jelentős a kár a középületekben (elpusztult a kórházi ágyaknak majdnem 30 %-a, hivatali épületek 24, 7 %-a), szinte teljesen elpusztult a főváros közlekedése, az összes Duna-hidat felrobbantották stb. A felszabadulás utáni évek első feladata az országban és Budapesten egyaránt a háborús károk helyreállítása volt. Budapesten ideiglenes hidak építésével kezdődött a város két része közötti kapcsolat helyreállítása. A hidak végleges újjáépítése több évet vett igénybe. Aránylag rövid idő alatt sikerült a lakóházakat lakhatóvá tenni, sőt hamarosan uj lakóházak, egészségügyi, oktatási intézmények építésére is sor kerül. Az építkezés a munkáslakta területekre összpontosul, ezzel gyakorlatilag megkezdődik az egyik kapitalista örökség, a sivár, avult peremkerületek elmaradottságának felszámolása e területek nagyobb arányú fejlesztése révén. Az első építkezési területeken, mint a csepeli Béke tér, a kispesti Malinovszky utca, az újpesti Pap tér, a beépítés laza, kötetlen megfogalmazása kétségkívül a korabeli nyugati városépítési törekvések hatását tükrözi. Az 50-es évek elején az emiitett gyakorlat 32