Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973

A lakásépités jellegének változása is szembetűnő: 1869-ben az épületállománynak több mint háromnegyed része földszintes, az I-IV. emeletes házak száma mindössze 2 108, 1900-ra a helyzet alapvetően megváltozik, a földszintes házak száma csak 1 926-tal, az I-IV. emeleteseké 4 949-cel bővül és az egész épületmennyiségnek már csaknem felét teszi ki. A lakásszám szaporulatnak nemcsak abszolút, de viszonylagos értéke is igen magas, így az 1869 és 1880 közötti 11 év alatt bekövetkezett emelkedés: 24 897 lakás - a fővárosnak e két időpont közötti átlagos lakosszámát figyelembe véve - 1 000 lakosonként évi 7,6, az 1880 és 1890 közötti 26 567 lakásszám szaporulat 6,1, az 1890-1900 közti 78 167-es lakásszám szaporulat 12, 5 lakásnak felel meg. Budapest lakásépítésének területi megoszlására elsősorban a nagyarányú szabályozási akciónak, adómentességi rendeleteknek, a közlekedési- és a közműhálózat fejlesztésének van befolyása. Ahogy már emiitettük, elsősorban a szabályozások által érintett pesti VI-VII-VIII-IX. kerület indul fejlődésnek és ez töretlenül tart a század végéig. Az V. kerület - a Lipótváros - fejlődése csak a század utolsó évtizedében gyorsulmeg. A'LIpót körút megnyitása, az Újépület lebontása, a malmok kitelepitése, az Országház épitése adnak ujabb és ujabb impulzust a lakásépítésnek, igy a fejlődés folyamatossá válik. A X. kerület lakosságszáma a kiegyezéskor még egészen alacsony, mindössze 4 353 fő. A növekedés abszolút száma kisebb, mint a külső kerületeké, de viszonylagos értéke igen magas, a lakosságszám 1900-ban 19 718. A IV. kerület - a Belváros - lakosságszáma csaknem változatlan marad, itt a lakásépités minimális, az 1869. évi 24 952 népességszám 1880-ig mindössze 28 402-re növekszik, ettől kezdve a "cityképződés" miatt csökkenésnek indul és 1900-ban csak 23 168. A lakásépités területének eltolódását mutatja a pesti belterületi és külterületi lakosságszámváltozás aránya is. 1869 és 1880 között a külterületi épitkezés még minimális, 1880 és 1890 között már emelkedésnek indul. Kőbányán kivül a VI. és VII. kerület külső részei is kezdenek beépülni, 1890 és a századforduló közt a VI.kerület külső részén rohamos letelepedés kezdődik, tiz év alatt a Városliget környékén és Zuglóban a népesség 10 000 fővel növekszik. A budai oldal a pestinél lassabban indul fejlődésnek. Mig 1869-ben Buda lakosságszáma 70 000, a pesti lakosságszámnak kereken egyharmada, a századforduló idején Budának 122 412, Pestnek 610 946 lakosa van; Buda lakosságszáma a pestinek alig több mint egyötöde. A nagy városépitési akciók Budát elkerülték, a közmüvek és a közlekedés lassabban épült ki a pesti oldalénál. A korszak nagyarányú városodása megkivánja avárosi közmüvek kiépitését. A közművesítés azonban igen lassan fejlődik. A vízvezeték Budapesten csak 1876-ban kezd épülni. Budapesten a csatornahálózat tényleges kiépítése csak 1891-ben kezdődik meg. A villanyvilágítás szintén a századforduló idején terjedt el: Budapesten 1893-ban. A gázszolgáltatás megelőzi a többi közmű kiépitését: Budapesten 1870-ben kezdik el. A főváros vasúti pályaudvarai a századfordulón épülnek meg. A közúti vasutak szintén a századforduló táján létesülnek: a kiegyezés idejétől az omnibuszt a lóvasut, majd a villamosvasút váltja fel. 1887 és 1898 között épül ki a főváros villamosvasúti hálózata. 1896-ra épül fel a sugárút alatt, Európában az elsők között, a földalatti vasút. A XIX. század második felének építészete: a romantika és eklektika kora erősen rányomja bélyegét Budapestre. A 60-as években a horizontálisan terjeszkedő klasszicista Dunasor középső részén, a régi Vigadó helyén felépül az ország egyik legszebb romantikus épülete, az uj Vigadó- Feszi Frigyes alkotása. Ezzel uj lépték jelenik meg a pesti Dunapart látképében, rövidesen a 2-3 emeletes klasszicista épületek mellett a romantika, majd a koraeklektika 3-4 emeletes beépítése válik uralkodóvá. Ebben az időszakban, a 80-as években - amikor a Duna-parti négyemeletes szállodasor is épül - ismét harmonikus városkép alakul ki. Igen sajnálatos, hogy a Duna-partot beépítették, de el kell ismerni, hogy a Dunaparti épületsor ritmusa és magassága már olyan, amely a folyam túloldaláról is monumentális, nagyvárosias hatást kelt. Ebben az időben még keveset bontottak le az előző korok alkotásaiból, de már felépült az Opera - Ybl Miklós müve, a Bazilika (Ybl már tervezett kupolájával), a Tudományos Akadémia - Stühler Frigyes müve - és még számos monumentális épület. A pesti városképnek ezt az előnyös állapotát kialakító jelentős építészek közül, a nevezetteken tul külön említést érdemelnek: Weber Antal, Skalniczky Antal, Petschauer Gusztáv, Schmidt Henrik, Láng Adolf, Bukovich Gyula is. A továbbiakban a kései eklektika, majd a szecesszió az eredeti összhangot már jelentős disszonánsokkal zavarja meg. Az uj 29