Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - PERÉNYI Imre: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973

városszabályozásoknak áldozatul esik a barokk és a klasszicizmus emlékeinek jelentős része. A Duna két partján azonban továbbra is olyan uj monumentális épületek létesülnek, amelyben a fővárosnak már világvárosi jelentősége és léptéke jut kifejezésre. Ilyen aHauszmann Alajos által átépitett királyi palota, Steindl Imre parlamentje, Ybl Miklós fővámháza. Ezek az épületek a folyam szélességéhez jól alkalmazkodnak, a túlpartról a legelőnyösebb látószögben érvényesülnek. Ilymódon olyan városkép alakul ki az előnyös táji keretben, mely méltán vált világhirüvé. Ez nem utolsósorban a kor tehetséges, sokszinü épitész generációjának a müve, melynek tagjai közül kiemeljük a már emiitetteken kivül Schickedanz Albert, Schulek Frigyes, Lechner Ödön, Alpár Ignác nevét. E nagy egyéniségek mindegyike egy-egy iskolát jelentett. A kialakult uj városképben fontos szerep jutott a köztéri szobroknak és emlékmüveknek is. Alkotóik közül mindenekelőtt Engel József, Izsó Miklós, Huszár Adolf, Stróbl Alajos emlitendók. A kapitalista fejlődés a XX. század elején Magyarországon a monopolkapitalizmus kialakulásához vezetett, az iparfejlődés meggyorsul, 1913-ra az 1898. évi 2 747-ről 5 060-ra emelkedik a gyári jellegű ipari üzemek száma. Az első világháborút megelőző években az ország egész ipari termelésének 75 %-át a nagyüzemek adják. E .nagyüzemek jelentős része Budapestre koncentrálódott. 1910-ben az ország 3 749 gyáripari üzeméből 1 403 működött Budapesten. A gyorsabb iparositás ellenére 1910-ben az ország lakosságának mindössze 17, 4 %-a tartozik az ipari népesség kategóriájába. Ennek ellenére a századforduló után a lakásépítkezések abszolút száma a fővárosban erősen csökken, amelynek következményeképpen 1910-re az egy lakásra eső lakosok száma ismét emelkedett és 4, 35 lett. A lakások méreteinek arányszáma is romlott, több mint a fele egyszobás, az egy szobára eső lakók száma 2, 7-re emelkedett. Nagy a lakáshiány, a lakások 57 %-ában albérlők laknak. Az épitkezést e két évtizedben továbbra is bérházépités jellemzi; a családiházépités csak az I. világháború utáni időszakban kezd fejlődni. A magasházak arányszáma továbbra is növekszik. A századforduló után a belső területek lakosságának növekedése lelassul, sőt a lakosságszám csökkenése indul meg. Ezeken a területeken az épitkezés is lelassul; a túlzsúfolt belső területeken a magas telekárak miatt a lakóházépítés a tőkés számára már nem volt rentábilis. Erősebben fejlődik ezzel szemben az V. kerület, a Lipótváros, az iparosodó X. kerület. Az utóbbi lakosszáma 1920-ig az 1869. évinek csaknem 14-szerese lett. A századforduló utáni években az építkezések mindinkább a város külső területei felé orientálódnak. E területeken a népesség száma jóval gyorsabban növekszik, mint a belső kerületekben. A századforduló után Buda fejlődése is meggyorsul, 1910 és 1920 között üteme már jelentősen meg is haladja a pesti oldalát. A lakosság növekedése 1880-tól kezdve elsősorban az I. kerületben jelentkezik. Az 1900-at követő két évtizedben az I. kerület fejlődése Budapest valamennyi kerülete közül a legnagyobb, tízévenként kb. 25 000-25 000 fő. 1920-ban a lakosságszám itt 96 609. A népességszám gyors növekedése nyilvánvalóan az Erzsébet-hid és a Szabadság-hid megépülésével, ezzel kapcsolatban a Krisztinaváros, a Gellérthegyi villanegyed és a Lágymányos meginduló kiépülésével függ össze. A külterületek benépesülése Budán is a századforduló után indul meg, de egészen az első világháború végéig nem éri el a belterületi lakosságszám növekedését. Nagyobbarányu családiházépités a külterületeken csak ezután kezdődik, az első világháborúig zömében az akkori peremközségek területére korlátozódott. A Monarchia katonai összeomlása - mint ismeretes - maga után vonta az államszervezet szétesését. A kialakuló uj politikai keretek között az önállóságát visszanyert Magyarországnak uj államformát kellett kialakítania. Ezt a feladatot a haladó politikai erők vállalták. A polgári demokratikus forradalom által létrehozott köztársaság rövid korszakát az 1919-es proletárforradalom győzelme, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása követi. A három hónapnál alig tovább fennálló, az ellenforradalmi erőkkel állandóan harcban álló Tanácsköztársaság városépítéséről nem számolhatunk be. Szándékait szociális, kulturális, közoktatási intézkedései tükrözik. A háború során egyre sulyosodó lakáskérdés megoldását célozta az egyik legelső intézkedés, a bérházak köztulajdonba vétele. Ezáltal 200 000 ember jut lakáshoz, egyúttal hozzákezdenek uj lakótelepek építésének előkészítéséhez is, a gyermeküdültetés megszervezéséhez stb. Ugyancsak felvetődik Budapest és a peremközségek 30