Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

ZÁRÓÜLÉS - KÖPECZI Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára: Zárszó

KÖPECZI BÉLA a Magyar Tudományos Akadémia fótitkára ZÁRSZÓ Nem vállalkozhatom arra, hogy Budapest várostörténetének akár csak legfontosabb kérdéseivel is foglalkozzam ebben a záróbeszédben. Nem vállalkozhatom egyrészt azért, mert magam a témával közelebbről nem foglalkoztam, másrészt azért sem, mert az előadások és a viták egy részén nem tudtam részt venni. Azt hiszem nem is feladatom, hogy most a várostörténet szemléleti és módszertani kérdései szempontjából szóljak, hanem inkább az, hogy magának ennek a stúdiónak a jelentőségét méltassam, éspedig nemcsak a történettudomány, hanem mindennapjaink szemszögéből is. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1966-ban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága megvitatta a várostörténeti kutatás helyzetét és feladatait. Ezen a vitaülésen világossá vált, hogy a várostörténet komplex kutatási terület, mert a város funkciójából, funkcióiból kiindulva vizsgál egy meghatározott társadalmi egységet és elemzi ennek kapcsolatait a történeti periódus egészében. Budapest esetében ez a megközelitési módszer a résznek és az egésznek az összefüggését szem előtt tartó felfogás annál inkább szükséges és nyilvánvaló, mivel fővárosunk nemcsak politikai központ, hanem az ország lakosságának 1/4-ét foglalja magába, és a legnagyobb ipari- gazdasági, sőt kulturális centrum. A várostörténet nem pusztán azzal foglalkozik, hogy mi történt, hanem azzal is, hogy mi fog történni. Ez persze minden történetiró célkitűzése, mondhatnám azt is, hogy álma, de a várostörténész előnyösebb helyzetben van, mint mások. Egy körülhatárolt emberi közösségnek a sorsát követi nyomon és pontosabban tudja kitapintani azokat az akarásokat, szándékokat, terveket, amelyek a közösség tagjait, vezetőit foglalkoztatják. Nem véletlen, hogy a modern várostörténet nem válik el az urbanisztikától, annak a jelen és jövő fejlődés kérdéseivel foglalkozó ágaktól. Budapest fejlődése - amint azt a Szekció ülések vitái megállapították - meglehetősen sajátos, hiszen, mint Hanák Péter elmondotta mint főváros nem a központi hatalom segítségével jött létre, hanem a 18. század végétől, legalábbis 1867-ig, a Habsburg hatalom ellenében erősödött meg. A haladó gondolkozású magyar értelmiség ezt igy is fogta fel, de emellett azt sem felejtette el, hogy a városiasodás a fejlődés szükségessége és egyben magasabb foka. Azért az értelmiségre hivatkozom elsősorban, mert egy tudati problémáról szeretnék szólni. Petőfi nem érezte magát idegenül a boldog pestiek között, és a konzervativ nemesség vagy a patriarchálisnak látott paraszti társadalmat visszasiró, nosztalgia állithatta csak szembe a falusi és a városi Magyarországot, s csak a legsötétebb reakció találhatta ki a bűnös város mitoszát.Ez a bűnös város teremtette meg a modern magyar fejlődés feltételeit, s nem hiába szállt szembe már Ady Endre is azokkal, akik ezt az igazságot el akarták kendőzni vagy éppen viszályára akarták forditani. Erre most azért érdemes emlékeztetni, nem azért csak mert irodalomtörténettel foglalkozom, azért is érdemes emlékeztetni, mert a ne oromantikának egy uj irányzata a környező ártalmakra is hivatkozva hirdeti meg nemcsak a természethez, hanem a primitivebb közösségi állapotokhoz való visszatérést. Konferenciánk nagy érdeme, hogy nagy súllyal foglalkozott nemcsak a kapitalista fejlődéssel, hanem az 1945 utáni időszakkal is. Az 1867 utáni gyors ütemű fejlődés nagy eredményeket hozott, de természetesen kialakitotta azokat az ellentmondásokat is, amelyek általában jellemzők a kapitalista társadalmi formációra, s amelyek a városban különösen élesen jelentkeznek. A szocialista átalakulás eredményeképpen megteremtődtek a társadalmi egyenlőség alapvető feltételei, az élet minden területén a városban is. Igaz, hogy Budapesten a népesség száma lassabban emelkedett 1945 után, mint az előző évtizedekben, de egészségesebb társadalmi struktúra alakult ki, nagyarányú lett a foglalkoztatottság, nőtt a munkások és alkalmazottak életszínvonala, javult a szociális egészségügyi ellátás, nőtt az iskolázottsági színvonal, s az utóbbi időben gyarapodott és korszerűsödött a lakásállomány is. Kiala253