Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

ZÁRÓÜLÉS - KÖPECZI Béla, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára: Zárszó

kult Nagy-Budapest és a peremtelepülések fővárosi rangra emelkedtek a szó szoros értelmében. Ebben a fejlődésben is vannak természetesen ellentmondások, és a mi nemzedékünk és a következő nemzedékek feladata lesz, hogy a város valóban szocialista emberi közösséggé váljék. Több lakásra van szükség, szembe kell nézni a környezetvédelem problematikájával, tovább kell javitani a szociális és kulturális ellátást, és nem utolsó sorban erősiteni kell a szocialista emberhez méltó magatartást. A szocialista nagyvárost kell tehát kialakítani, s nem fogadhatjuk el azt a fatalista felfogást, amely általánosnak és szükségszerűnek tartja az amerikai nagyvárosok fejlődését annak minden negativ, embert elidegenitő következményével. Mint látjuk a várostörténeti kutatás minden korral foglalkozik, s az élet minden területét érinti. Én külön szeretném felhivni a figyelmet arra, hogy milyen mértékben formálhatja a mai emberek tudatát. A fővároshoz tartozás tudata is része annak a szocialista hazafiságnak, amelyről olyan sokat szólunk. Ennek a tudatnak a tartalmához hozzátartozik a középkori Pest-Buda története, annak ismerete épp ugy, mint a mai Nagy-Budapest megszerettetése, de hozzátartozik az is, hogy ennek a nagyvárosnak, amely 2000 körül talán eléri a 3 millió lakost is, ennek a terveivel foglalkozik az egész közvélemény. E tekintetben ne becsüljük le már - tudniillik már a tudatformálás tekintetében - ne becsüljük le azt a kultúrát sem, amelynek történetével szintén érdemes megismerkedni, és amely egyébként nemcsak pesti, hiszen az utolsó 100 esztendőben alig volt valamirevaló iró.vagy művész aki nem Budapesten telepedett volna le, még akkor is, hogyha csak a faluról irt, még akkor is, hogyha elitélte a várost, és Budapestet, mint parvenü jelenséget különösen. Ady Endre 1907-es cikkéből idézek: "Budapest gyönyörű város, és az ember meg is tudná kedvelni, ha nem élnének itt budapestiek. " Ma is vannak, akik ezt mondják egyébként, tehát nemcsak Ady idejében. Ady ehhez hozzáteszi ehhez a mondáshoz: "Ezt a Wilde szerű Ítéletet száz variációban hallhatjuk, holott nincs igazunk, nem kellene Budapestről kisöpörni minden budapestit, csak ki kellene cserélni őket." A kicserélés részben megtörtént. Mégpedig ugy, ahogy Ady akarta. Az alacsonyak, ahogy ő mondta, kerültek felül. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy Ady programját teljes mértékben megvalósítottuk volna. Azért, hogy Budapest lakossága, ahogy Ady mondja "igézett népe legyen a kultúrának" még nagyon sokat kell tenni, s ez az eszmei kulturális tevékenység nekünk értelmiségieknek különösen nemes és köteles feladatunk. Ez a tudományos ülésszak azt hiszem további ösztönzést adhat a kutatásnak, de annak a várospolitikai munkának is, amely az emberi cselekvést szervezi. A kettő egységének szükségességét bizonyította nemzetközi vonatkozásokban is az a konferencia, amelyet több külföldi főváros képviselőjének részvételével rendeztünk meg tavaly Budapesten, és amely a mai urbanisztika cimet viselte. A nemzetközi együttműködésre és az összehasonlító módszer alkalmazására ugy hiszem nagy szükség van, s az ülésszakon elhangzott előadások, köztük külföldi vendégeink előadásai is erre hivták fel a figyelmet. Mindent összevetve eredményes munkát végzett ez a konferencia, amelyet Budapest egyesítésének 100. évfordulójára hivtak össze a rendező szervek, s reméljük, hogy az itt adott ösztönzések egyrészt tudományos életünkben tovább élnek, az Akadémián és másutt segítik a komplex multidiszciplináris módszerek alkalmazását a múlt és a mai problémák feldolgozásában, másrészt a várospolitikai gyakorlatra és nem kis mértékben az emberek tudatára hathatnak, s végül hozzájárulhatnak Budapest és a külföld közötti kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez is. E néhány gondolattal a centenáriumi tudományos ülésszakot befejezettnek nyilvánítom. 254