Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
ZÁRÓÜLÉS - HORVÁTH Miklós: A várostörténeti muzeológia néhány főbb kérdése
Az urbanisztika magában foglalja a város lakosság növekedését és átrendeződését. Tizezrek áramlanak a faluról - szülőföldjükről, eredeti lakóhelyükről - a városba; a szanálások, az uj lakótelepek épitése következtében ugyancsak tizezrek szülőhelyüket, patriarchális lakóhelyüket jelentő kerületekből a város más, számukra idegen kerületeibe költöznek át. Az urbanisztika súlyos negativ ideológiai hatása, h ogy az ország lakosságának nagyságrendileg jelentős rétegeinél a hazafiasság egyik fontos alkotóelemét: értelmileg az érzelmileg a szülőföldi kötódöttséget vagy a lakóhely családi vonatkozásait törli. Nem válik spontán érzésükké Radnótinak mélytartalmu, gyönyörű megfogalmazása: "Nem térkép e táj.... " Felmerül tehát a kérdés: az urbanisztikának az emiitett negativ ideológiai hatását ellensulyozza-e az uj, modern alkotás a fiatal generációnál? Vájjon a történelmi ismeretből származó kötődöttség hiánya nem okoz-e a szocialista hazafiasság tudatosodásában problémát nemcsak az idősebb, de a fiatal generációnál is? ! Mindezekből logikusan következik, hogy egyrészt az urbanizáció alatt értett komplex városfejlesztés nemcsak az uj, a modern városépítést jelenti, hanem a várostörténeti emlékeinek ugyancsak komplex megőrzése is a fogalom szerves része. Másrészt a várostörténeti muzeológia tudományos elvei, normái, igényei gyökeresen megváltoztak: nem tartható tovább az, hogy a tárgyi anyag mellé egyszerűen odaállított magyarázó feliratokkal, vagy legjobb esetekben reprodukciós képekkel megfejelve ábrázoljuk a város történetét vagy annak egy-egy periódusát. Ezt a módszert éppen az urbanizáció emiitett negativ ideológiai hatása is túlhaladottá tette. Sürgetőleg merült fel muzeológiánk előtt a megoldásra váró feladat: a történeti fejlődésnek magának, a maga teljességében és összetettségében igazi, alapvetően a tárgyak nyelvén, tehát a múzeum sajátos nyelvén is beszélő muzeológiával való kifejezése, az igazi történeti - a mi esetünkben - a várostörténeti muzeológia megteremtése. A kiállitás történetivé csak a fejlődés dialektikus folyamatának központbaállitásával válhat. A fejlődésen azonban nem csupán az időbeli egymásutániság érzékeltetését értjük, hanem lehetőleg egyazon lényeges, jellemző funkciók kielégítésére szolgáló tárgyak a funkció egyre fejlettebb elláthatását érzékeltetni képes példányainak korszakonként hangsúlyozottan visszatérő egymásutánjával történő bemutatását. Más oldalról megközelítve ezt a problémát: Az eddig nagyrészt aktuálpolitikai kiállítások után mélyebb történeti összefüggésekre építő, tudományosan megalapozottabb, erőteljesebben háromdimenziós történeti emlékekre támaszkodó kiállítást kell létrehoznunk. A muzeológus feladata: az események és szereplői fotóinak, írásos dokumentumoknak, sajtótudósitásoknak, a helyszín tárgyainak, a gyárban, a szervezeteknél vagy résztvevőknél fellelhető történeti emlékeknek, röplapoknak stb. összegyűjtése, amelyekből egy-egy darab a történeti valóság egy-egy részletét tükrözi - de csak tükrözi! Minél hívebben és kifejezőbben, annál értékesebb. Élni, funkcióját betölteni (tehát felvilágosítani) azonban csak akkor kezd, amikor a szakember "megszólaltatja" azaz olyan környezetben, összefüggésben mutatja be, ahol a néző számára is érthető módon visszaadja belső lényegét. Minél több darab történeti emlék között teremtünk tényleges és logikai összefüggést, annál gazdagabb, sokoldalúbb lesz a kép, amelyről vallanak. A várostörténeti diszciplína ilyenirányú fejlődése azt jelenti tehát, hogy a várostörténeti emlékek komplex megőrzésének körébe tartozik: a város régészeti, néprajzi, művészettörténeti, ipartörténeti, az osztályok, rétegek életmódi (sok esetben a művészettörténet szempontjából semmitmond) emlékei. 2. A várostörténeti muzeológia egyik legfontosabb kritériuma, hogy a tárgyakból, mint forrásokból képes-e levonni sajátosan történeti következtetéseket. Ebből a szempontból rendkívüli jelentőséggel bírnak a régészeti feltárások. A városfejlesztés korszakában, mikor régi városrészeket egészen lebontanak (helytelen magyarsággal: szanálnak) hihetetlenül megnő a régészeti ásatások lehetősége. Fel lehet tárni azokat az őskori - római - népvándorlás - középkor stb. leleteket, amelyekre a századok folyamán ráépitkeztek. Világviszonylatban, s igy Budapesten is probléma azonban a régészeti leletek feltárásának, megtartásának és az uj épületek tervezésének, felépítésének összehangolása. Miben és hogyan jelentkeznek ezek a problémák? a. A várospolitikának lényeges és teljesen érthető célkitűzése, hogy minél gyorsabban és olcsóbban építse fel az uj gyárakat, közmüveket, lakótelepeket a régi, lebontott városrészen. b. A várostörténeti muzeológiának, mint tudománynak, a régészetnek, mint tudománynak lényeges és teljesen érthető célkitűzése, hogy a régi, lebontott városrészen teljes egészében feltárja és bemutatásra megtartsa a régészeti leleteket. 248
