Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

Az ilyen felfogásban ugyanis csak egy fejlődési tendenciában korlátozott, de gazdaságilag és kulturálisan viszonylag preferált helyzetben lévő réteg ideológiája tükröződött (mutatis mutandis tükröződik), mely saját viszonylagosan jobb helyzetét a ténylegesnél szélesebb körre vetitette rá, s megfeledkezett arról, hogy szinvonalas kulturális törekvéseihez szélesebb tömegbázisra szert tenni nem tudott. Mindezek után felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán létrejött-e, van-e, beszélhetünk-e "budapesti kultúráról". Kétségtelenül beszélhetünk, de az is nyilvánvaló, hogy e kultúra rendkivül differenciált, melynek szövevényét nehéz felfejteni. Nehéz, mert a főváros lakossága társadalmilag rétegzett (az elmúlt negyedszázadban pedig gyökeresen átrétegződött), következésképpen rétegzett kulturálisan is, s tegyük hozzá, hogy az azonos, vagy rokonságot mutató kulturális rétegek (éppen az átrétegződés következtében) nem mindenben és nem föltétlenül esnek egybe a társadalmi rétegződéssel. (E helyütt korántsem csak a szubkulturális jelenségekre, hanem sokkal szélesebben értelmezve, az egyes rétegek differenciált kulturális magatartás-rendszerére gondolok. A skála rendkivül széles a munkájukkal teljes mértékben azonosulni tudóktól a szabad idejükben értelmes kompenzációs tevékenységet lelő rétegekig, s azokig, akiket életmódjuk és személyiség-tulajdonságaik az alkotás elemeit nélkülöző egyoldalú, s többnyire válogatatlan, de inkább értékben lefelé szelektáló "kulturfogyasztásra" késztet. S ha a társadalmi rétegződés erőteljesen meg is határozza a művelődési szint bizonyos mutatóit, mindenekelőtt az iskolázottságát, a kulturális magatartás ennél bonyolultabb összefüggések eredője. ) Természetesen nincsen tértől, időtől, történelemtől független kultúra, s egy oly nagyméretű és a nemzeti történelemben oly nagy szerepet játszó városnak, mint Budapest, egy viszonylag kis helyen koncentrálódó, azonos nyelvet beszélő társadalomnak van sajátos kultúrája (folklórja is van, s nemcsak a viccek), de a kultúrában keresztül-kasul szövődnek különböző vonások. Még sok kérdésre kellene fényt deriteni ahhoz, hogy pontosabban megismerjük a budapesti "rétegkulturákat" és kölcsönhatásukat történelmi alakulásukban. Kétségtelen, hogy az esztétikai fogékonyság szintjéről is szó van, de az életmódról, az értékorientációról is, mely a művészettel kapcsolatos magatartást és befogadási szintet, az izlést is meghatározza. A társadalmi tudatnak ez a szférája több áttétellel követi a társadalmi élet más (gazdasági, politikai stb. ) szféráinak fejlődését, bár kölcsönhatásban is van velük. Napjainkban lényegesen nagyobb a valódi irodalmat, művészetet értők, igénylők tábora, mint a felszabadulás előtt, s ez a hazánkban végbement "világtörténelmi felgyorsulásnak", a szocialista kulturális forradalomnak köszönhető. Politikának, alkotóknak, terjesztőknek és "befogadónak" egyaránt, a kulturális élet hivatásos intézményeinek és a közművelődésnek, az érdeklődő, tanuló és alkotni is vágyó embereknek és mozgalmaiknak és intézményeiknek köszönhető. A felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt hazánk mélyreható politikai és gazdasági fejlődésen ment át, s ez a társadalom nagyarányú átrétegződésével járt együtt. Forradalmi átalakulás ment végbe a kulturális életben is. A koaliciós időszak legnagyobb horderejű művelődéspolitikai intézkedése az egységes nyolc osztályos általános iskola bevezetését elrendelő kormányrendelet volt még 1945ben. E korszak egyik nagy drámaian kiéleződött politikai harca volt az iskolák államositásért folyó küzdelem. E jellegzetesen polgári demokratikus intézkedéssel Magyarország évtizedekkel elmaradt az európai országoktól. Ortutay Gyulát idézem:*> " 1948 nyarán győzedelmesen befejeződött tehát a nagy történelmi per: megtörtént az iskolák államositása, sőt továbblépve a munkás-paraszt hatalom megteremtésével a dolgozók kezébe kerültekaz oktatási és művelődési intézmények. Ezt az eredményt a nép kulturális felemelkedésében elért minden sikerünk forrásának tekintjük. Éppen ezért felháborit, hogy a legutóbbi hónapokban több olyan cikk jelent meg, amelyek szerint a felszabadulás utáni első években nem lett volna kezdettől fogva határozottan végiggondolt művelődéspolitikai tervünk, amellyel a koalició pártjai, minden haladó erő egyetértett. Ez a művelődéspolitikai koncepció nem egyes emberek ötleteire épült, hanem számos előzmény és hosszas vita után valóban közösen kialakitott terv volt, és egyik első nagy harca éppen az iskolák államositása körül zajlott. " 5 Ortutay Gyula visszaemlékezése az iskolák államositására. - Az első évek (19451948). A Népszabadság interjúsorozata. Bp. Kossuth K. 1970. 211