Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

Széli Jenő irja a budapesti koalíciós Törvényhatósági Bizottság kommunista frak­ciójának tevékenységéről: 6 "A szoros értelemben vett újjáépítési tennivalókon ki vül ezekben az években a Fővárosi Törvényhatósági Bizottság napirendjén számos olyan kérdés is sze­repelt, amelyek már a szocialista jövőt építették, amelyek megvalósulása nélkül fővárosunk mai életét el sem képzelhetnénk. Az ingyenes oktatás bevezetését, a nyolcosztályos általá­nos iskolára való áttérést állami törvény mondta ki, de megvalósításukban a főváros volt az úttörő. A közoktatás demokratizálásának e két nagy jelentőségű lépése sem valósult meg harc nélkül: többször is vissza kellett például utasítanunk az általános iskola rendszerével szembeni nyílt, vagy burkolt reakciós támadásokat ... Az újjáépítés országos sikerei és a földosztás nélkül Budapest gyors felemelkedé­sét sem lehetett volna elképzelni, de mégis: Budapest járt az élen. Bizonyára része volt ebben annak is, hogy - a politikai összecsapások ellenére is - a koalíció eredményesebben működött a fővárosban, mint országos viszonylatban. Ennek alapja a közgyűlés két munkás­párti frakciójának jó együttműködése volt, de itt feltétlenül el kell ismerni a demokratikus érzelmű kisgazdapárti baloldal érdemeit is. A haladó és reakciós kisgazdák aránya nyilván előnyösebben alakult ki a Fővárosi Törvényhatósági Bizottságban, mint az országgyűlésen , és a minisztériumokban. " Az egységes kötelező nyolcosztályos általános iskolai rendszer tényleges meg­teremtéséhez rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség, pedagógushiánnyal és tanteremhi­ánnyal egyaránt meg kellett küzdeni.Növelni kellett a pedagógusok számát. A nagyfokú tan­teremhiány miatt a legtöbb iskolában be kellett vezetni a kétmüszakós oktatást. • 1946-ban 152 népiskola és 60 polgári iskola működött Budapesten 1 800 tanterem­mel, 1950-ben (a polgári iskolák közben megszűntek) 273 nyolcosztályos általános iskolá­ban 2 940 tanteremben folyt oktatás, 1969-ben pedig 311 iskolában 3 623 tanterem állt ren­delkezésre. Ez idő alatt vonult végig az általános iskolákon a viszonylag magas demográfi­ai hullám: a tanulók száma 1951-ben 152 000, 1962-ben 215 000 volt, de 1970-re e létszám már 140 000 főre csökkent. Budapesten iskolázottsági színvonalára ma az a jellemző, hogy a tanköteles korú­ak beiskolázása teljes. Budapesten a tanulók 95-97 %-a szerez általános iskolai végzettsé­get. S több mint 50 %-uk középiskolában folytatja tanulmányait. Az 1968-1972-es évek álta­gában a 19. életévüket elért budapesti fiatalok 31-33 %-a érettségizett. Az 1971-1972-es tanévben 119 középiskola volt Budapesten 1 644 tanteremmel, ahol 60 833 diák tanult. A felszabadulás óta valósult meg az állami szakmunkásképzés rendszere.A szak­munkástanulók száma az 1971-72. tanévben meghaladta a 45 000 főt. A szakmunkásképzést szolgálják a szakközépiskolák is. A középiskolai tanulóknak több mint a fele jár szakközép­iskolába. A felszabadulás óta a meglévő egyetemek és főiskolák nagyarányú fejlesztése mel­let uj felsőoktatási intézmények is létesültek: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem, a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem, önálló egyetemmé szerveződött a Semmelweis Orvostudományi Egyetem. A felszabadulás után alakult a budapesti Agrártudományi Egye­tem, mely 1969-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetembe olvadt. 1965-ben egyetemmé lépett elő az Állatorvosi Főiskola és egyetemi rangúvá fejlődtek a művészeti főiskolák és a Zeneakadémia. Felsőfokú technikumokból alakultak főiskolává a Bánki Donath Gépipari Fő­iskola és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola. Fővárosunk uj főiskolái közé tarto­zik 1971 óta a Külkereskedelmi Főiskola is. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma 1971-1972-ben 43 320, ebből nap­pali tagozaton 27 074-en, esti tagozaton 7 095-en, levelező tagozaton 9 151-en tanultak. A nóhallgatók száma 11 607. A felszabadulás előtti műveltségi állapotok közvetlen és közvetett hatása ennek ellenére még sokáig nyomon követhető a fővárosi lakosság iskolázottsági fokának szerkeze­tében. 1960-ban a 15 évnél idősebb népesség 46, 2%-a nem végezte el az általános iskolát. Ezen belül kereken 15 000 volt azoknak a száma, akik iskolát egyáltalán nem végeztek; az 1-5 osztályt jártak száma megközelítette a 190 000-et; 1970-ben a fenti arány 31, 9-re 6 Széll Jenő: A koalíciós Törvényhatósági Bizottságban. - Budapest, 1973. 2. sz. 30-33. old. 'Hantos János: A felnőttek tanulása. -Budapest, 1973. 6. sz. 1-5 old. 212

Next

/
Oldalképek
Tartalom