Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)
rádiót általában kedvelik, de még minden tizennegyedik lakásra sem jut egy-egy készülék. Azok is nagyrészt régimódi szerkezetek és tulajdonosaik az orvhallgatók közé tartoznak. A nagyváros talaján kiserkent kultúra igazi értékei nem jutottak el a város lakóinak nagy többségéhez. A magyar irodalom történetének egyik legszínvonalasabb folyóiratát, a Nyugatot - mely egy egész irodalomtörténeti korszakot fémjelez - 1929-ben 1700 példányban nyomták, s ennek egyharmadát nem tudták eladni. "A végzetes álsikerek, az "országgyarapitás", a hadipar fellendülés árnyékában a polgári baloldal eddigi mérsékelt hatóköre is összezsugorodott. Ha a Századunkn ak, a Huszadik Század korlátozottabb és szerényebb, mégis igen színvonalas utódjának a 20-as évek végén 5-600 előfizetője volt, 1938 után meg kellett szűnnie, s nemcsak a hivatalos tilalom miatt. "* A "nagyvárosi kultúra" a felszabadulásig ellenzékben volt a fővárosban is. Az iparosodás, a városiasodás, a magyarországi társadalomfejlődés közismerten meg-megtorpanó, ellentmondásos útja sajátos feszültségeket keltett a főváros életében magában és az ország egészével való kapcsolódásában egyaránt. Az ipar, a kereskedelem, a közigazgatás, a kulturális intézmények egyoldalú koncentrációja a főváros urbanizáltsági fokát ugyan megemelte, de a vidéki viszonyok mozdulatlansága a gazdasági, poltikai fejlődés gátjává, s az ideológiai szférában a város és a falu ellentétének forrásává vált, és ezzel visszafogta a város kulturális fejlődését is, de partnerek.szövetségesek hiján különösen csökkentette a kultúra országos kisugározódásának lehetőségeti. így és csak igy alakulhatott ki az a helyzet Magyarországon, hogy a két világháború között provinciális konzervatív erők tagadni tudták és minden erővel korlátozták is a főváros kulturális hatását az ország életére.Ez a helyzet vezethetett másik oldalról a demokratikus mozgalmak és a magyar kulturális élet tragikus megosztottságához, a "városellenességhez" egyrészt s egy olyan magatartáshoz másrészt, melyet Lukács György eképpen jellemzett: "A földkérdést ugy kezelik, mintha a Mars lakhatóságának egy uj hipotézise merülne fel, ahol kizárólag a tudományos pontosság ellenőrzése a fontos;legfeljebb annak elutasítása, hogy a még nem precizirozott eredményeket jogosulatlanul használják fel valamely világnézeti propaganda érdekében. "3 Ezeknek az ellentéteknek a feloldódási folyamata csak a munkásmozgalom s később a szocialista építés talaján indulhatott meg, de nem fejeződött be máig sem teljesen, részben mert az elmúlt negyedszázad alatt - a nagyarányú fejlődés ellenére - még nem sikerült a vidék, különösen a falvak (de gondoljunk a tanyákra is) gazdasági, kulturális.oktatási stb. infrastruktúrájának elmaradottságát felszámolni, részben mert a társadalmi tudatban szívósan átörökitődnek, "tradicionalizálódnak" érzelmi-intellektuális elemek, magatartásmód ok*. Természetesen elhamarkodott átlalánositás a nagyváros kulturális viszonyait különböző vonásokat egybemosva, pontosabban bizonyos vonásokról megfeledkezve, egyértelműen értékként feltüntetni. Lehetséges, hogy a lokálpatriotizmus jószándéku és hasznos tettekre is ösztönözhet, de a "nagyvárosi sovinizmus", mint minden túlhajtott partikuláris tendencia, árt az egésznek, következésképpen annak a résznek is, melynek érdekeit képviselni véli. A magyar történelemben kialakult helyzet következtében a feudális jellegű, konzervatív, ellenforradalmi hatalmi erőviszonyok (és társadalmi mentalitás) vidéken mindig jobban megszilárdulhattak, mint az erősebb munkásmozgalmat, polgári demokratikus törekvéseket koncentráló és a világ fejlődési tendenciával több és közvetlenebb csatornákon át érintkező és jobban lépést tartó fővárosban. (A nagyváros, mint "kommunikációs tér", nemcsak strukturáltabb és intenzivebb, mint a hagyományos települések, hanem internacionálisabb is.) Ezért az ellenforradalom "bűnös" jellemzője ellen valóban védeni kellett Budapestet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy nagyvárosi kultúránkat illuzórikus, differenciálatlan és történelmietlen értékként fogjuk föl. Körmendi Zoltán : Budapesti bérkaszárnya. - Szép Szó, 1937. 4. köt. 2. füz. 170. old. 2 Hajdú Tibor : A két világháború közötti magyar történelem amerikai forrásaiból. - Valóság, 1973. 10. sz. 83. old. 3 Lukács György :Irástudók felelőssége. Bp. Szikra, 1945. 80. old. 4 A kérdésre vonatkozóan ld. Berendi T. Iván: Mai gazdasági-társadalmi jelenségek és a történelmiség. -Társadalmi Szemle, 1973. 3. sz. 48-59 old. Bakos István: Budapest vagy a "vidék"? Fiataldiplomások elhelyezkedése. - Tiszatáj, 1973. 5. sz. és Látóhatár 1973. június. Szépe György : A vidéki városok szellemi urbanizációjáról,Kecskemét példáján. -Valóságl972. 3. sz 210
