Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig

I. A politikai élet és a városigazgatás újjászervezése (1945-1950) Ismeretes, hogy a felszabaditó hadmüveletek következtében kettévált országban Budapest nem tölthette be fővárosi funkcióit. A város hónapokon át hadszintér volt, a Duna - száz év multán újra - kettészakította a várost. A hagyományos közigazgatás funkciói és szervezetei felmorzsolódtak, a vezető tisztségviselők nagy része még az országot is elhagyta. A felszabadulást követően egyedül a Szovjet Hadsereg jelentett szervezett erőt, és kezdeményezéseivel a szó pontos értelmében megindította az életet. Jelenléte és politikai támogatása meggyorsította az addig szétszórtan, illegálisan működő haladó erők szervezkedését, az anyagi-szellemi ujjáépitést szolgáló tömegmozgalmak kibontakozását. Mindenekelőtt a város politikai és igazgatási szervezetét kellett talpra állitani. Vitatható: nem lett volna-e előrelátóbb megoldás e szervezetek forradalmi-radikális átalakítása, személyi állományuk gyökeres felülvizsgálása, - amelyre az adott helyzet és a közhangulat felhatalmazást is nyújtott volna? 1945 tavaszán azonban egyetlen közvetlen cél lebegett az országot és a várost vezető baloldali pártok előtt: a hivataloknak és szakintézményeknek mielőbbi működtetése. És valóban: e szervek újjászületése, az újjászületés módja - hogy ti. a forradalmi erők vezetése és állandó ellenőrzése mellett ment végbe - egészségesen hatott a városi élet megindulására. A fővárosi kezdeményezések az uj, forradalmi körülmények között uj módon, de egyértelműen aláhúzták Budapest fővárosi, központi jelentőségét. 1945. január 21-én a demokratikus pártok és szakszervezetek egyhangúan állást foglaltak: "Meg kell teremteni a Budapesti Nemzeti Bizottságot, amely kezébe veszi Budapest közigazgatásának irányítását." Intézkedéseinek puszta felsorolása is elegendő: kinevezte a főváros polgármesterét, a rendőrség főkapitányát, az akkor újjáépítési teendőkkel megbízott Fővárosi Közmunkatanács elnökét, szabályozta az újjáalakítandó Törvényhatósági Bizottság taglétszámát és létrehozta azt, a járványveszély elhárítására és a közegészségügyi állapotok javítására teljhatalommal felruházott Egészségügyi Tanácsot hivott életre stb. Megindult a közigazgatás demokratizálása is. Napok alatt szerveződött meg a városi rendőrség, jobbára népi milícia formájában. Tevékenységének tengelyében két, a rendszer léte és a polgárok biztonsága szempontjából egyaránt fontos feladat állt: a fasisztaellenes rendszabályok foganatosítása és az elemi közbiztonság megteremtése. Rehabilitálták a Tanácsköztársaság megdöntése óta politikai okokból elbocsátott tisztviselőket. Intézményesen biztosították a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai és a szakszervezetek által delegáltak munkába állítását. A Budapesti Nemzeti Bizottság több vonatkozásban a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány jogkörét is gyakorolta: a Nemzeti Bank, a Posta, a különböző közmüvek és sok más állami intézmény élére reorganizációs bizottságot, esetenként a rangidős tisztviselő személyében felelős vezetőt állított. Művészeti Tanácsot, majd Közoktatási Tanácsot létesített, országos szintű rendelkezések elveinek szakszerű és gyors kidolgozására. A főváros központi szerepe megnyilvánult az Ideiglenes Nemzeti Kormány balszárnyával létrejött együttműködésben is; ez utóbbi, a budapesti népmozgalmak és döntések erejére támaszkodva, több kérdésben továbblépésre késztethette a kormányt. (Példaként említendő, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság elsőként ismerte el az üzemi bizottságokat. Budapesten az elsők között jött létre népbiróság, amelynek tapasztalatait értékesítette a népbírósági kormányrendelet. ) A kormány április 10-i Budapestre költözésével és az uj népi demokratikus politikai mechanizmus kiépülésével a nemzeti bizottságok fokozatosan elvesztették jelentőségüket. Nem kétséges azonban, hogy Budapest sokat köszönhet ennek a szervezetnek a fővárossá válás nehéz kezdetének áthidalásában. Központja volt a főváros az országos politikai fordulatokat eldöntő küzdelmeknek. A baloldal tudatosan értékesítette az innen kisugárzó radikális progresszív erőt. Utalásszerűén hadd említsem meg a kiosztott föld megvédéséért, a nagyüzemek államosításáért, a jobboldal kísérleteinek visszautasításáért indított akciókat, a köztársaság kimondását üdvözlő tömeggyűlést, a Baloldali Blokkot megalakító tömegmozgalmat, az 1947-es választásokat követő kormányválság-kísérletet elsöprő nagygyűlést.) 1945. május 16-án összeült a főváros uj törvényhatósági bizottsága. Már ez időre működött - nagybudapesti hatáskörrel - a közellátásügyi kormánybizottság, üzembe helyezték a közművezetékek helyreállítható szakaszait és megindult a közlekedés. Mindez természetesen távol állt a klasszikus értelemben vett várospolitikától. Még összehasonlítási ala189