Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig
pot sem jelentett más, a háborútól kevesebbet szenvedett európai fővárosokéhoz képest. Várospolitika helyett ez időben legfeljebb várospolitikai igényekről szólhatunk, amely igényeket a város szükségleteinek felmérésével a demokratikus pártok, saját osztálybázisuk különbözősége szerint, egymástól eltérően jelöltek ki. Elsőként a kommunistákról szólunk. Joggal tehetjük, mert az egyetlen párt volt, amelyik világos irányvonallal és igy akcióprogrammal is rendelkezett. Az 1945. január 19-i központi vezetőségi ülés ezzel kezdte tanácskozásait: "Meg kell próbálni Budapest népének ellátását. Azon áll, vagy bukik minden, mit tudunk végezni. " A pártszervezetek egész jövőbeni munkáját és a párttagság mércéjét is eszerint Ítélte meg: "A párttagok munkája nem kizárólag politikai lehet, mert most Budapest épitéséről van szó... a pártnevelés a gyakorlati munkával párhuzamos." Nem volt népszerű ilyen "várospolitikai funkciót" vállalni, mégis a májusi konferenciáig Budapesten már 26 000 tagja volt a Magyar Kommunista Pártnak. A koaliciós periódusnak jellegzetessége, hogy ebben a nihilben, ami 1945 után keletkezett, a nagyon sokat vitatott és nagyon sokat szidott koaliciós küzdelmek tulajdonképpen megteremtették bizonyos fokig a várospolitika kibontakozásának a feltételeit. A város volt a közösség, amelynek keretében a politikai harcok zajlottak. Az összehasonlitás, az, hogy ki tesz többet, ki tesz jobbat a városért, kialakított egy községpolitikai gondolkodást, programokat és egyfajta községpolitikai gyakorlatot is. Különösen a Magyar Kommunista Párt nak a községpolitikában vitt szerepe érdekes mind politikatörténeti, mind párttörténeti szempontból. Egyrészt azért, mert a kommunista pártnak- eltekintve 1918-19-tól, tehát a város nagy korszakától - várospolitikai, községpolitikai érdeklődése nem, vagy alig volt. 1945-ben, a város történetének mélypontján "tanult meg" várospolitikát tervezni, szervezni. A Tanácsköztársaság végén, 1919-ben, Janszky Béla tollából volt a Munkástanácsnak egy komplex városfejlesztési terve. A terv adatain kivül a forrás jelentősége abban is állt, hogy dokumentálta: a Kommunista Párt már alakulásakor magához vonzotta mindazokat a szakembereket, - a Városházáról, a várossal foglalkozó mérnököknek, tervezőknek a köréből egyaránt - akik városi méretekben gondolkoztak. A fehérterror légkörében ez a hagyomány lekerült napirendről. A Kommunista Párt egész Horthy-korszak-béli tevékenységét alapjában - két tényező határozta meg. Az egyik, hogy teljesen ki volt rekesztve mindenféle olyan fórumról, ahol várospolitikai kérdéseket akár tanulmányozni, akár vitatni lehetett volna. A Kommunista Párt illegalitásba szorítása, mégpedig nagyon rövid - néhány hónapos legális tevékenység utánszószerint is lehetetlenné tette a párt számára, hogy a közigazgatásnak, a városigazgatásnak bármiféle szektorában részt vegyen. A párt érdekvédelmi tevékenysége az elemi szabadságjogok védelmére és napi bérharcokra szorítkozott. A másik ilyen oka ennek az volt, hogy általában a Kommunista Pártok stratégiájában, ahol a hatalomért való harc állt előtérben, a községpolitika, mint részkérdéseket megoldó probléma nem állt előtérben. Még egy olyan óriási párt is, mint a Német Kommunista Párt, amelyiknek rendkívül nagy tömegbázisa volt, - ideértve a törvényhatóságot - a hatalomért való harc igézetében szintén viszonylag kevéssé foglalkozott várospolitikai, községpolitikai kérdésekkel. A Kommunista Párt a felszabadulás után hónapról hónapra, pontosabban nehézségről nehézségre haladva alakította ki a várospolitika gyakorlatát. A sajátos viszonyokra jellemző, hogy ilyen irányú tevékenységének fő eszközei mozgalmi jellegűek voltak. Mindenekelőtt a ma már legendássá vált "aprómunka", amely az emberi segítségnyújtás és szolidaritás legkülönfélébb megnyilvánulásainak vált összefoglaló elnevezésévé (óvodák, játszóterek helyreállításától az ingyenes fogorvosi ellátásig, a lakóházak javításától a jogi tanácsadáson keresztül a hazatérő hadifoglyok támogatásáig stb. ). Ha sorra vesszük az MKP III., a hatalom kérdéseit napirendre tűző kongresszusának előkészületeit, a budapesti jelentések és tervek: sorozatos községpolitikai tettek és tennivalók felsorolásai! S ha ezekben átfogó elméleti összegzés nincs is, bennük összvárosi méretekben való gondolkodás, s világos osztály- és szövetségpolitika alkalmazása tükröződik. A Független Kisgazda Párt, amely az 1945 októberi választások következtében egyúttal a legnagyobb fővárosi párt lett, jellegét tekintve paraszti, kispolgári pártnak indult, de a koalíció egyetlen jelentős polgári pártjaként magához vonzotta az összes jobboldali és konzervatív elemeket. Fokozottan állt ez Budapestre, ahol a párt paraszti bázisa hiányzott, viszont beözönlőitek szélsőségesen reakciós elemek és csoportok, köztük a Horthy-rendszer 190
