Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)
Amig Budapesten az 1960. évi bevándorlási csúcs után a vándorlási nyereség évrőlévre csökkent, addig Budapest környékén az 1960-ban kialakult 10 ezer fős nagyságrendű vándorlási többlet nem változott. Ettől az időszaktól kezdve a Budapest környéki települések fejlődési üteme közel háromszorosan haladta meg a budapestit. A második ötéves terv időszakában a Budapesten eszközölt beruházásoknak mindössze 20,6 %-át fordították a lakáskommunális ágazat fejlesztésére. Ez mindenképpen alacsony, hiszen a megelőző időszakban a budapesti beruházásoknak lényegesen nagyobb hányada szolgált szolgáltató, infrastrukturális jellegű beruházásokat. Ennek ellenére a lakásépítési tevékenység meggyorsult és évente átlagosan közel 10 ezer lakás épül a fővárosban. Ugyanakkor nem fejlődött kielégítő mértékben a hálózati infrastruktúra, a vizcsatornahálózat fejlesztésében a felújítási jelleg dominált. Budapest ebben az időszakban már kimerítette azokat a tartalékokat, amelyekben az ipar rendkívül gyors ütemben fejlődhetett és a második ötéves terv időszakában a közműhelyzet nem javult. A közlekedési hálózat fejlesztésében főként a helyi közlekedés került előtérbe, a METRO-program továbbfolytatásával és a közlekedési kocsipark jelentős mértékű korszerűsítésével. Továbbfejlődött a második ötéves terv időszakában a magyar vasúthálózat és közlekedési hálózat Budapest-centrikussága. A legjelentősebb vasúti és közúti rekonstrukciók és fejlesztések Budapesten és közvetlen környékén történtek. Mindez együttvéve a budapesti telepítési potenciál növekedését eredményezte és Budapest helyzetének további relativ erősödését jelentette az ország gazdasági térszerkezetén belül. A budapesti gazdaság súlyát érzékelteti, hogy 1965-ben az ipari termelés 40,7 %-a, az összes iparban foglalkoztatottak 40,9 %-a, az ipari állóeszközök bruttó értékének 30,7 %-a, az ipari villamosenergia felhasználás 22,9 %-a koncentrálódott. Mindez azt mutatja, hogy az 1949. évi koncentrációs színvonalhoz viszonyítva az ipari termelés koncentrációja 9, 2 %-kal, a foglalkoztatottak létszáma alapján 20, 3 %-kal és az állóeszközök értéke alapján 26 %-kal csökkent. Ezzel szemben a népesség koncentrációs folyamata tovább folytatódott. A főváros kiemelkedő szerepe az ország tudományos-művészeti életében nem csökkent. A kutatás, tervezés területén foglalkoztatottak 85-87 %-a Budapesten dolgozott. Az ország kimagaslóan legfontosabb döntési központja a főváros maradt. Ez a funkció - ha lehet - még tovább erősödött, a szellemi élet koncentrációja fokozódott. IV. Budapest gazdaságának fejlődése és szerepe az ország gazdasági életében a harmadik ötéves terv időszakában 1. Gazdaságpolitikánk és a gazdaságirányítás uj rendszerének hatása a főváros gazdaságának fejlődésére A harmadik ötéves terv időszakában a budapesti gazdaság fejlődésében is megnyilvánultak azok az egyensúlyzavarok, amelyek a 60-as évek második felében az ország gazdaságának egészében érezhetők voltak. Ebben a periódusban a gazdaságirányítási rendszer sok vonatkozásban alapvetően módosult. Az 1968-ban bevezetett uj gazdaságirányítási rendszer a gazdaság fejlődésében érvényesülő tendenciák közül számos, korábban nem érvényesülő automatizmus érvényrejuttatását tette lehetővé és alapvető célja a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a gazdasági növekedés meggyorsítása volt. A direkt tervírányitási rendszerről a harmadik ötéves terv időszakában fokozatosan a közvetett gazdasági szabályozás alkalmazására, mint a gazdaságirányítás uj rendszerére tértek át. A vállalati önállóság és a nyereség érdekeltségi rendszer előtérbe kerülése a termelőerők területi elhelyezkedésében is éreztette hatását. A közgazdasági szabályozók kidolgozása során az alapvető célok a gazdaság egészének gyorsabb ütemű fejlesztését tekintették a meghatározó tényezőnek és néhány egyéb társadalompolitikai megfontolás is jelentős szerepet játszott. A hosszútávon érvényesülő hatékonysági törekvések közép- és rövidtávon néhány kedvezőtlen hatást is kiváltottak, amelyek visszaszorítására a mechanizmus továbbfejlesztése során határozott törekvések irányultak. Az uj gazdaságirányítási rendszer néhány éves tapasztalata lehetővé tett néhány olyan következtetés levonását, amely a mechanizmus belső rendszeréből fakadó ellentmondásokra hivja fel a figyelmét. 1fi7