Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

Általában megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a beruházási tevékenység következtében a legjelentősebb iparcsoportok tekintetében az ipari koncentráció növekvő tendenciájú volt. Annak ellenére, hogy az ipari beruházások kétharmad része vidéken került megvalósításra, 1955 és 1960 között Budapest részesedése az ország ipari termelésében nem csökkent, változatlan szinten maradt. Lényegében változatlan volt (43,9 %) a budapesti ipar részaránya az összes foglalkoztatottak létszáma alapján, mig viszonylag nagyobb mértékű volt a csökkenés az állóeszközök bruttó értékében (32, 7 %), a hajtóerőben (25, 1 %) és a villamosenergia felhasználásban (24,9 %). 1955-1960 között Budapest iparában foglalkoztatottak száma 515 ezerről 597 ezer főre emelkedett. Ez közel 20 %-os létszámemelkedést mutat, amely érzékelteti, hogy ebben a periódusban még a budapesti ipar fejlesztésében az extenziv tényezők szerepe viszonylag jelentős volt. Ugyanebben a periódusban a budapesti ipar termelékenysége 23, 5 %-kal emelkedett. Mind a termelékenység és a létszámalakulás tekintetében elsősorban a nehézipari ágak gyors felfutása eredményezte a budapesti ipar fejlődésének viszonylagos magas ütemét. Ha a budapesti ipar fejlődését a vidéki ipar növekedésével vetjük egybe, akkor megállapitható, hogy a termelés évi átlagos növekedési üteme a budapesti nehéziparban 9,1 %, vidéken 8 % volt. A könnyűiparban a vidéken volt magasabb az évi átlagos növekedési ütem (7,4 %), szemben a budapesti 5,3 %-kal és ugyanez figyelhető meg az élelmiszeriparban is, ahol 5,1, ill. 4, 1 % a megfelelő mutató. Az ipar egészében a budapesti ipar termelésének növekedése minimális mértékben, 0,2 %-kal haladta meg a vidék iparának termelése évi átlagos növekedési ütemét. A termelékenység alakulása a budapesti ipar előnyét mutatja a vidéki iparral szemben: a budapesti ipar egy foglalkoztatottra jutó termelésének évi átlagos növekedése 0, 1 %kai haladta meg a vidékit (4, 2 %). Összefoglalóan megállapítható, hogy 1955 és 1960 között a budapesti ipar fejlődésében még az extenziv jelleg dominál és a legdinamikusabb ágazatok többségében a termelés emelkedése jórészt azonos mértékben származott a termelékenység emelkedéséből és a foglalkoztatottak számának növekedéséből egyaránt. Az infrastruktúra fejlesztése Mint a beruházások megoszlásának vizsgálatából kiderült, a budapesti beruházásokon belül 1955 és 1960 között un. infrastrukturális beruházások részaránya 21,5 %-ra csökkent. Annak ellenére, hogy az infrastrukturális beruházások közel 30 %-a koncentrálódott a fővárosra, lényegesen nagyobb mértékű munkahely koncentráció és az infrastrukturális hálózat avultsága miatt a beruházási eszközök nem fedezték a növekvő igényeket. A főváros lakásállománya rendkívül elavult volt és annak ellenére, hogy a vizsgált időszakban - különösen az 50-es évek második felének végén - a lakásépítés üteme megkétszereződött, ill. a korábbi időszakhoz képest háromszorosára emelkedett, a budapesti lakáshelyzet lényegesen nem javult. Az egy lakásra jutó lakók száma az 1949. évi 3,3 főről 1960-ra mindössze 3, 2 főre mérséklődött. 1960. január 1-én a népszámlálás adatai szerint még a lakások 60 %-a volt egyszobás, a kétszobás lakások aránya 31 %, a három és többszobás lakások aránya mindössze 9 % volt. Ez a kedvezőtlen lakáshelyzet erőteljesen viszszahatott a népszaporulat lecsökkenésére és az életszinvonalpolitika árnyoldalaira mutat. A különböző közmüvek fejlesztése messze elmaradt az igényektől, annál is inkább, mert a különböző közmüvi szolgáltatásokban alakosság részesedése messze elmaradt az ipari és egyéb fogyasztás mögött. Mig 1950-ben általában minden közszolgáltatás tekintetében a lakossági fogyasztás képezte a döntő hányadot, addig 1960-ra az infrastrukturális szolgáltatások fogyasztása terén minden ágazatban az ipari fogyasztás vált döntővé. E meglehetősen termeié s centrikus fejlesztési periódusban a már megkezdett infrastrukturális beruházások jelentős részét csökkentették, ill. néhány területen, főként a közlekedésben, a legfontosabb beruházások leállítására (METRO-program) is sor került. Maga az a tény, hogy a közlekedési beruházások igen nagy hányada koncentrálódott a fővárosra (most eltekintve a statisztikai adatgyűjtés torzításaitól) egy olyan tendenciára hívják fel a figyelmet, amely abban nyilvánult meg, hogy az ország közlekedési hálózatának Budapest-centrikussága ebben az időszakban tovább fokozódott. A közlekedési hálózat elsősorban a távolsági közlekedés tekintetében Budapest és környékén fejlődött a leggyorsabban, ez pedig egyértelműen a budapesti telepítési potenciál növekedésének irányába hatott. 163