Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)
Ennek következtében ebben az időszakban a különböző termelő és nem termelő tevékenységek fokozódó budapesti koncentrációját figyelhettük meg, amellett, hogy az ipar budapesti koncentrációja gyakorlatilag nem csökkent. így elsősorban a raktározási, készletezési és elosztási tevékenység összpontosult a főváros és környékére. A budapesti gazdaság 1955 és 1960 közötti fejlődéséről összefoglalóan megállapitható, hogy Budapesten a termelőerők koncentrációja tovább fokozódott és a vidék iparositasa viszonylag gyors üteme ellenére Budapest megőrizte az ország gazdaságán belüli súlyát. A népesség Budapestre történő koncentrálódása tovább fokozódott ugy, hogy 1960-ban már az ország népességének 18, 1 %-a a fővárosban élt. Ennek az adatnak az értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az 19 56-57. évi disszidálások relative jobban csökkentették a főváros népességét, mint az ország egyéb területein. III. A második ötéves terv időszaka 1. A gazdasági és politikai kiegyenlítődés A második ötéves terv időszakát a gazdasági és politikai kiegyenlítődés jellemezte. Ebben az időszakban már határozott gazdaságpolitikai koncepció körvonalai rajzolódtak ki. A beruházási politika alapja továbbra is a rekonstrukciós elv maradt, de területfejlesztési szempontból előtérbe került az ország térszerkezete aránytalanságainak mérséklése. Hathatós intézkedések történtek a budapesti ipari koncentráció csökkentésére a fővárosban uj ipari termelő beruházást csak a Gazdasági Bizottság külön engedélyével lehetett végrehajtani. A fokozott ütemű vidéki iparosítás mellett ebben az időszakban merült fel erőteljesebben a budapesti ipar decentralizálásának gondolata is. Ennek lényege egy olyan üzemi szelektivitás volt, amely arra irányult, hogy a Budapesten működő ipari üzemek közül csak azok számára váljék lehetővé a termelés bővitése és uj beruházások telepitése, amelyek fejlesztése a népgazdaság érdekeit is figyelembe véve, elsősorban a fővárosban indokolt. E célból a budapesti ipari telepeket kategorizálták aszerint, hogy mely üzemek azok, amelyek fejlesztendők, Budapesten maradók, de nem fejlesztendők, végül mely ipari telepek számolandók fel, ill. telepítendők vidékre. A gyakorlatban azonban a vállalatok többsége minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekezett - az esetek többségében sikerrel - kijátszani a korlátozó rendelkezéseket. Éppen ezért ebben az időszakban ezek a budapesti iparfejlesztést korlátozó intézkedések és a decentralizációs politika hatása is csak rendkívül korlátozott mértékben volt érzékelhető. A második ötéves terv beruházási politikájában már bizonyos mértékig fellelhetők a dekoncentrációs törekvések, hiszen a Budapestre összpontosuló beruházások aránya az előbbi időszakhoz viszonyítva csökkent, de még mindig magasabb az 1950-1955 közötti időszakban tapasztalt koncentrációs foknál. 1961-65 között a fővárosban 56,4 md Ft beruházást teljesítettek, ez a második ötéves tervben országosan teljesített beruházások 28 %-a. Tehát még a második ötéves tervben is az összberuházások több mint egynegyede Budapesten koncentrálódott. A beruházások ágazati megoszlása a következő volt: Ipar 35,8 Me zőgazdaság 1,4 Építőipar 5,6 Közlekedés 31,7 Kereskedelem 4,9 Lakás - kommunális 20,6 100,0 Ha az egyes ágazatok beruházásainak koncentrációs fokát vizsgáljuk megállapítható, hogy 1961-65 között az ipari beruházások 24 %-a valósult meg a fővárosban, igy e területen már érezhető a decentralizációs politika hatása, hiszen mint látjuk, 1956-60 között ez az arány 29 % volt. Továbbra is magas, az építőipari beruházások 68 %-a budapesti székhe164