Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

FODOR LASZLO A FŐVÁROS SZEREPE AZ ORSZÁG GAZDASÁGI ÉLETÉBEN (1945-1973) I. A budapesti gazdaság fejlődése a felszabadulástól az első ötéves terv végéig 1. A helyreállítási periódus sajátos vonásai A budapesti gazdaság második világháború utáni fejlődésének vizsgálatakor a következőkből célszerű kiindulni. A háborús pusztítások, mind a termelő, mind a nem termelő szférában jelentékeny károkat okoztak, amelyeket súlyosbított az a körülmény, hogy a termelő berendezések jelentős hányadát, az ország arany és valuta tartalékainak megközelítően teljes egészét a visszavonuló fasiszták nyugatra szállították. A teljesen dezorganizált gazdasági helyzetben a 20-as évek elejéhez hasonló, de annál - ütemét tekintve - sokkal intenzivebb infláció nehezítette a gazdasági élet konszolidálását. Azonban kétségtelen az is, hogy az infláció-okozta felhalmozási tendenciák megkönnyítették a beruházási tevékenység megélénkitését, ezen keresztül az ország anyagi és társadalmi potenciáljának a helyreállítását. A magyar helyreállítási periódus viszonylag rövid ideig tartott és már az első hároméves terv során befejeződött az ország újjáépítése, sőt a termelés néhány területén meghaladta az utolsó békeévek színvonalát. Az ország gazdaságának területi szerkezetében a helyreállítási periódus alatt a háború előttihez viszonyítva jelentősebb módosulás nem következett be. Ebben az időszakban gyakorlatilag újratermeltük azokat a területi aránytalanságokat, amelyek az ország gazdasági térszerkezetét a háború előtti periódusban jellemezték. A helyreállítási periódusban az elsődleges cél a termelő berendezések haladéktalan felújítása és munkábaállitása volt, ilymódon sem anyagi erő, sem idő nem állt rendelkezésre a megfelelő területi átcsoportosítások végrehajtásához. A háborús évekhez viszonyítva azonban mérséklődött a népesség és a termelőerők budapesti koncentrációja, ami azzal függött össze, hogy a felszabadulás után a háborús események elől Budapestre áramlott népesség döntő hányada visszatért eredeti lakóhelyére. Ennek az időszaknak területi változásaira áttekintő adat viszonylag kevesebb áll rendelkezésre, de annyi megállapítható, hogy 1949-ben az ország ipara a foglalkoztatott létszám alapján 51,3 %-ban, az állóeszközök bruttó értéke alapján 41,5 %-ban és a termelés alapján 34,8 %-ban koncentrálódott Budapestre. Az ipar nagyarányú budapesti koncentrációjának megváltoztatása az első ötéves terv megindulása kapcsán kezdett érezhetővé válni. A népesség területi koncentrációja a háború előttihez képest tovább növekedett és a Budapesten élők aránya elérte a 16-17 %-ot. 1949-ben a főváros foglalkoztatottsági struktúrája nem sokban különbözött a háború előtti szerkezettől. Az ipar foglalkoztatta a keresők közel 40 %-át (39,2%), a szolgáltatások és közszolgálatok ágazatában dolgozott a keresők 23, 1 %-a, az egyéb foglalkozásúak aránya pedig 15 %-ot ért el. Viszonylag magas volt a kereskedelemben foglalkoztatottak aránya (11,5%), ezt a szintet 1970-ig az ebben az ágazatban foglalkoztatottak aránya nem érte el. A közlekedésben dolgozott a budapesti keresők 6,4%-a, mig az építőipar a keresők 2,9 %-át foglalkoztatta. A fenti foglalkoztatottsági struktúra alapján levonható az a következtetés, hogy a primer, szekunder és tercier ágazatok alapvető arányai a korábbi évekhez képest nem módosultak és a helyreállítási periódusban Budapesten belül is gyakorlatilag a háború előtti struktúrát termeltük újjá. 2. Az első ötéves terv időszaka 19 50-ben Budapestet egyesitették elővárosaival, igy létrejött a mai 22 kerületes főváros. Budapestnek - mint egységes fővárosnak - súlya, szerepe az ország gazdaságában ugrásszerűen megnőtt. 159