Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

A helyreállítási periódus után előtérbe került az ország iparositásának feladata. A gazdaságpolitikai koncepció arra az alapelvre épült, hogy az ország gazdasági struktúráját ugy kell átalakitani, hogy a gazdaság vezető ágává az ipar váljék a nehézipar elsődleges fejlesztésével és a vidék ipari súlyának a lehető legnagyobb mértékű növelésével. E koncepció megvalósítását azonban számos nehézség gátolta, amely legjobban beruházási politikánkban tükröződött. A beruházási politika érzékelteti leginkább azt az ellentmondásos jelleget, amely a budapesti gazdaság fejlődését a különböző időszakokban jellemezte. Az 19 50-es évek első felére általában egy meglehetősen változó gazdaságpolitikai irányítás nyomta rá a bélyegét. Az első hároméves terv túlteljesítése után az első ötéves terv beruházási tervét, amelyet eredetileg 25 md Ft-ban irányoztak elő és többszöri emelés után 85 md Ft-ban állapítottak meg, nem lehetett teljesíteni. 1953-tól 1957-ig a beruházások üteme főként a nehézipar egyes ágaiban fokozatosan csökkent. Ez a beruházási politika főként a vidék iparosítását sújtotta, azon keresztül, hogy a magyar ipar nehézipari bázisait elsősorban uj vidéki ipari városok telepítésével, az un. szocialista városok felépítésével kívánták megteremteni és a beruházási megszorítások elsősorban ezekben az ipari koncentrációknak a megvalósulását hátráltatták, ill. bizonyos időszakokban állították le. A meglévő budapesti ipari bázis ezt a kapkodó beruházási tevékenységet viszonylag kevésbé érezte meg. Fejlődése egyenletesebb volt, mint a vidéki területeké. 1950-55 között a fővárosban 18, 5 md Ft beruházás történt, ez az országos beruházások 24 %-a volt, amely a különböző ágazatok között a következőképpen oszlott meg: Ipar 39,2 % Mezőgazdaság 2,5 % Építőipar 7,3% Közlekedés 21,3 % Kereskedelem 5, 1 % Lakás- és kommunális 24,6 % 100,0 % A budapesti ipari beruházások az országos beruházások 21 %-át tették ki. Folyóáron számolva a budapesti iparba 2, 3 md Ft beruházás történt. Az ipari beruházások strukturális megoszlása követte az iparosítás kezdeti szakaszában megnyilvánuló alapvető tendenciát, nevezetesen a nehézipar elsődleges fejlesztésének alapelvét. Az energiaipar és az alapvetően termelőeszközöket gyártó gépgyártás ágazatai fejlődtek a leggyorsabban. Viszonylag jelentős volt a vegyi és gumiipar fejlesztése. A könnyűipari ágak közül a textilipar fejlesztése volt a legerőteljesebb, ami természetesen abból adódik, hogy az iparág adottságai igen jelentősek voltak Budapesten. A különböző iparcsoportok beruházásainak koncentrációs foka igen eltérő volt. Az a tény, hogy az országos könnyűipari beruházások 44 %-a a fővárosban valósult meg, azt mutatja, hogy még a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét meglehetősen mereven értelmező időszakban is Budapesten az ipar fejlesztése az objektiv körülmények következtében sokkal komplexebben történt, mint az ország egyéb területein. Amikor az alapanyaggyártás fejlesztését célzó beruházásoknak 14 %-a és a gépipari beruházások 39 %-a valósult meg Budapesten, akkor a különböző könnyűipari ágak beruházásainak koncentrálódási foka sokkal magasabb volt. (A feldolgozóipar beruházásainak 54 %-a, a papíripar 44 %-a, a nyomdaipar 68 %-a, a textilruházati ipar 61 %-a összpontosult Budapesten.) E beruházások eredményeként 1949. és 1955. között Budapesten az ipar termelése évente átlagosan 15,8 %-kal nőtt, ugyanez a mutató vidéken az erőteljes vidéki ipartelepítés következtében 18 % volt. Ebben az időszakban kezdődik meg az ipar budapesti koncentrációjának csökkenése. 1949. és 1952. között a szocialista ipar termelése évente mintegy 25 %kai emelkedett. Ezt a növekedési ütemet még akkor is számottevőnek tartjuk, ha figyelembe vesszük, hogy a termelés szintje a 40-es évek végén relatíve alacsony fokon állt. 1952-55 között a termelés növekedésének üteme részben a gazdaságpolitikában jelentkező bizonytalanságok hatására mérséklődött. Ezekben az években a termelés évente már csak 7 %-kal emelkedett. Mindezen fejlesztési politika eredményeként 1955-re a budapesti ipar részaránya az országból a termelés tekintetében 42,2 %-ra, az összes foglalkoztatottak alapján 44, 1 %-ra, az összes állóeszközök bruttó értéke alapján 33,5 %-ra, a hajtóerő alapján 28,2 %-ra, és a felhasznált villamosenergia alapján 27,2 %-ra mérséklődött. 160