Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - HANÁK Péter: Budapest polgárosodásának sajátosságairól (a kapitalista szekcióban elhangzott vita összefoglalása)

tokrácia városfejlesztő gazdasági és politikai tevékenységét, Pest-Buda iránti vonzódását sem lehet figyelmen kivül hagyni egy társadalomtörténeti közelitést is alkalmazó vizsgálatban. A földrajzi-gazdasági, társadalmi és szociálpszichológiai adottságok és készségek együttesen magyarázhatják, miért vált Budapest már a XVIII. század végén az egyetem otthonává, majd a XIX. század első negyedétől irók, művészek, tudósok, a kulturális intézmények: az egész nemzeti újjászületés politikai és kulturális központjává. Végülis tehát elfogadhatjuk válasznak - és a további kutatás kiindulópontjának - Ránki álláspontját, amelyet más oldalról Dányi Dezső, Tofik Iszlamov és Bácskai Vera is megerősített: Budapest "a maga erejéből", a maga életrevalóságából, elsősorban gazdasági adottságai és készségei révén, - mondjuk: rendkivüli rugalmassága, vállalkozói bátorsága révén vált - végérvényesen a reformkorban - az ország tényleges fővárosává. Ugy látszik, ugyanezek a meghatározó tényezők, ezeknek a természeti és társadalmi adottságoknak a szinte maximális kihasználása magyarázta ezt a roppant nagy - amerikai stilusu - dinamizmust, amely az 1848-ban már tényleges fővárost, de európai méretekben még szerény középvárost, Budapestet, a következő fél évszázad folyamán világvárossá emelte, és ezen a szinten a XX. század folyamán is fenntartotta, továbbfejlesztette. Ezt a dinamizmust először is a sokoldalúság jellemzi: az iparosodás - éspedig korszerű, erős sodrású, generativ erejű iparosodás- a kereskedelmi, a politika-admini s ztr a tiv és a kulturális centrum-jelleg további erősödésével, szinte monopolisztikus kiépülésével járt együtt. Másodszor, és ezzel kölcsönhatásban: a főváros óriási el- és felszívó ereje jellemzi: ezt volt a hazai szociális mobilitás fő centripetális központja. (Dányi és Ránki bizonyította: az egész korszakon át a lakosság kb. 60 %-a nem Budapesten született. ) Fél évszázad alatt vidéki, falusi emberek - iparosok, parasztok - százezrei váltak urbanizált városlakókká. És ez a folyamat, ha lassubbodott is, erőteljes maradt a két világháború között is, főként az 1930-as évek végén, az 1950-es évtizedben, és a mai napig sem szűnt meg. A nagyfokú földrajzi és társadalmi mobilitás gyökeresen megváltoztatta, pontosabban ez alakította ki a 19. század elején még kisvárosias, kereskedő jellegű Pest, és a tisztviselő-szőlőmüvelő Buda-Óbuda arculatát, szociális karakterét, egész szociológiai topográfiáját, amelyről - sajnos - nem hangzott el referátum. A mobilitás ugyanis egyrészt modern urbanizációval jár együtt, akár a városképi, a technikai, akár az életmódbeli és mentalitásbeli, vagyis tartalmi városiasodást nézzük. Másrészt igen gyorsütemű magyarosodás haladt vele párhuzamosan. A XVIII. század végén a még több mint háromnegyedében német nelyvü város már a reformkorban - a vonzó-sodró nemzeti újjászületés korszakában - gyorsan magyarosodott. Az abszolutizmus népszámlálása az 18 50es években már csak és még mindig 56% német anyanyelvűt talált és egyharmadnyi magyart. 1900-ban 80 %, 1910-ben 86 %-nyi a magyar - illetve a magát magyarnak valló lakos. Ennek több mint 20 %-át a zsidóság tette. Nincs pontos adatunk, felmérésünk a főváros lakosságának származási összetételéről, a foglalkozási struktúrát átformáló származási rétegeződésről. Csak annyi: ötöde volt nemzetiségi, ötöde zsidó, közel ötöde jött nemességből, nemesi értelmiségből és az egykori honoráciorokból, és a többi a bennszülött magyar, illetve az elmagyarosodott német polgárságból. A mobilitás tehát nemcsak foglalkozási struktúraváltozás, de egyúttal keveredés is, asszimiláció: különböző népek, etnikumok, társadalmi osztályok, hagyományok, szokások, értékrendszerek, öröklött képességek, készségek egymás mellett és egymással szétválaszthatatlanul összekeveredett szimbiózisa. Nincs alapos kutatásunk - a referátumok sem tértek ki erre -, hogy melyek voltak a hatalmas mobilitással együtt járó nemzeti és szociális asszimiláció, keveredés eredményei, előnyei és deficitjei. Annyi azonban megállapitható az ellenforradalmi rendszer faji nacionalizmusának torzitásaival, Budapest-ellenes demagógiájával szemben: az asszimiláció, a keveredés Budapesten - akárcsak az egész Monarchiában - alapjában véve pozitiv jelenség volt, elősegített egy nemcsak szociális, de nemzeti etnikai keveredést, egy előnyös társadalmi cirkulációt, a hagyományok, életformák, eszmék cseréjét, ütközését és összeolvadását: a szellemi pezsgést, még akkor is, ha az asszimiláció nem volt súrlódásmentes, nem volt embert, csoportot, népfajt teljesen átalakító erejű. Mégis, aligha lett volna Bécs a századforduló egyik kiemelkedő európai szellemi központja, aligha lett volna és lenne Budapest a sokszínű,a bátor kezdeményező, az újra fogékony, a magyar ugar mozdulatlanságát kimozdító modern nagyváros enélkül az asszimiláció és keveredés nélkül. Természetesen itt sem hagyhatjuk figyelmen kivül az árnyoldalakat sem, amint a referátumok is rámutattak az egyetlen monopolisztikus nagyváros és a lassan mozduló vidék ellentétére, a gyors kapitalizálódás ellentmondásaira, a nagyvárosi nyomorra, a száz éve 132