Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - HANÁK Péter: Budapest polgárosodásának sajátosságairól (a kapitalista szekcióban elhangzott vita összefoglalása)

megoldatlan lakáshelyzetre, és egyéb árnyoldalakra is. Ilyen negativum volt az asszimiláns polgárság politikai gyengesége. Nagy Zsuzsa referátuma feltárta: a fővárosi polgárság elég erős volt ahhoz, hogy nemcsak a gazdaságban és életmódban, de a várospolitikában is meghódítsa a fővárost, de gyenge volt országos politikai párt, polgári demokratikus tömegmozgalom megszervezéséhez. A kezdettől liberális jellegű várospolitika a 20. század elején, a háború előtti évtizedben elismerést érdemlő demokratikus tendenciákat mutatott, főként a szociál- és kultúrpolitikában. A polgári túlsúly még a két világháború között is megmaradt, a jobboldali városvezetés sem adhatta fel, és az újjászerveződött liberális baloldal is erőteljesen védelmezte. Vörös Károly tematikában és módszerben ujat kezdeményező referátuma pedig gondolatébresztőén villantotta fel a fővárosi népi tömegkultúra, a budapesti folklór és a sajátos pesti izlés kialakulásának folyamatát és problémáit. Láthattuk, milyen nagy szerepe volt ebben a városi polgárságnak, ennek a heterogén, mozgékony, realista-prakticista, de nagyonis kritikus, ironikusan humánus polgárságnak és egyúttal: a vidéki, falusi kispolgári-paraszti elemek beáramlásának és a kettő keveredésének. (A téma továbbmüvelése bizonyára jobban megismertet nemcsak Budapest kulturális arculatával, hanem társadalomtörténetével, múltbeli és mind máig jellemző szociálpszichológiai karakterével is. ) Az előadások és a hozzászólások nagy figyelmet szenteltek a budapesti gazdaságitársadalmi fejlődés döntő eredményének: a munkásosztály megszületésének, felnövekedésének, osztállyá szerveződésének, majd uralkodó osztállyá emelkedésének. Ugy hiszem, a fentebb mondottak a mobilitásról és keveredésről a munkásosztály összetételére, szervezkedésére, jellemvonásaira és kultúrájára is érvényesek, és ugyancsak: alapjában pozitiv értelemben. A soknemzetiségű eredet és összetétel nyilván kedvezett az internacionalista, szocialista eszme befogadásának és megőrzésének. Azt is láttuk: Budapest az ország munkásközpontja is. Az I. világháború előtt a munkásság egyharmada, a háború után 40 %-a, a II. világháború idején csaknem fele tömörült Budapesten. Itt alakultak ki a legerősebb, jellegadó és jeltadó szervezetei, forradalmi irányzatai, pártjai. Ha Budapestet, mint politikai központot - nem alaptalanul - Párizshoz hasonlíthatjuk, akkor ezt a hasonlatot nem polgársága, hanem munkásosztálya teszi elfogadhatóvá. A budapesti munkásság és a hozzá csatlakozó radikális értelmiség tette Budapestet a magyar progresszió és a forradalom fővárosává. Ez volt az a társadalmi-politikai erő, amelyre a magyar demokrácia és szocializmus, a magyar demokratikus szocializmus a századforduló óta bizton építhetett. Az ülésszaknak nem mellékes eredménye, hogy a gazdasági fejlődés, a politikai és kultúrtörténeti problémák kidolgozása mellett, illetve ezek keretében ezt a várostörténeti tényt uj oldalról, uj érvekkel bizonyította. 133