Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - HANÁK Péter: Budapest polgárosodásának sajátosságairól (a kapitalista szekcióban elhangzott vita összefoglalása)

HANÁK PÉTER BUDAPEST POLGÁROSODÁSÁNAK SAJÁTOSSÁGAIRÓL (az elhangzott vita összefoglalása) A városegyesítéstől számított hét évtizedről - a tényleges fővárossá válástól azonban egy jó évszázadról: a polgári korszak történetéről négy referátum és számos hozzászólás hangzott el. Az előadások és a hozzászólások a városfejlődés négy oldalát, négy szerveződési szintjét világították meg: a népesedést, a gazdasági fejlődést, a várospolitikai küzdelmeket és a sajátos nagyvárosi kultúra kiformálódását. Az ülésszakról szóló beszámolómban nem lehet feladatom a referátumok és a viták eredményeinek elsorolása, még kevésbé értékelő összegezése. E beszámoló nem terjedhet többre, mint néhány jelentős eredmény és néhány megoldásra váró probléma jelzésére. Hogy e kettő: egy-egy uj válasz és a nyomban felötlő kérdőjelek milyen szorosan összefüggenek, azt már az első - a kutatókat leginkább foglalkoztató - probléma is érzékelteti. Ülésszakunk csaknem valamennyi előadásából előbukkant a kérdés: miért, hogyan, mikor vált Buda és Pest az ország fővárosává? A válasz egyáltalán nem magától értetődő, sőt annyira összetett és annyira komplex kutatásokat igényel, hogy egyértelmű, tudományosan bizonyított választ az ülésszak után sem adhatunk rá, ámbár a referátumok és viták közelebb vittek bennünket a tisztázáshoz. A válasz, mondom, nem magától értetődő: a 18. század közepéig-végéig az országnak nemcsak nem volt tényleges fővárosa, de még nem is dőlt el végérvényesen, hogy lesz-e és melyik lesz a modern főváros. Buda és Pest - a 18. század derekán provinciális kisvárosok. Buda inkább a múlt nagyságát idéző szomorú emlék, Pest forgalmas, de a jövőt még nem sejtető lokális forgalmi központ. Mégis a XVIII. század második felében a már élénk és már dinamikus Budapest az egyetlen főváros, - a török hódítást sinylő Balkántól eltekintve - amely létét vagy fővárosi rangját nem a fejedelmi abszolutizmusnak köszönheti, hanem jószerint annak ellenében, Bécs - a város és az udvar - féltékenységét, gyanakvását, gyakran visszaszoritási kísérleteit, elnyomását leküzdve vivta ki. Dehát a XVIII. század végén a két város jó kétharmad német, tizede zsidó, és a magyar etnikum aligha érte el a lakosság negyedét. Hogyan lett egy fél évszázad alatt ebből a provinciális, német többségű városból a magyar polgári állam központja? Az előadások - elsősorban Ránki Györgynek a kérdést sokoldalúan elemző referátuma - rámutattak azokra a földrajzi adottságokra, Budapest centrális elhelyezkedésére, természetes közlekedési-kereskedelmi központ szerepére, különösen a külkereskedelemben, a felhalmozásban játszott jelentős szerepére, az iparosoknak a XIX. század elején is viszonylag nagy számára .amelyek már a tőkés fejlődés legkezdetén megalapozták Budapest dinamikus gazdasági növekedését. Teljesen egyetérthetünk azzal, hogy a földrajzi és a gazdasági tényezők voltak meghatározó jelentőségűek a fővárossá emelkedés folyamatában. Mindazonáltal marad még jónéhány megválaszolatlan kérdés, amelyre a hozzászólók rámutattak. így például a más, ugyancsak gyorsan fejlődő, ugyancsak kedvező helyzetű, sőt egy vagy más szempontból elónyösebb hazai városokkal (Pozsonnyal, Győrrel, Debrecennel való összevetés). Hasonlóképpen további kutatást igényel, mennyit nyomott a latban a kereskedelmi- és pénztőke, mennyit az ipar hozzájárulása és mennyivel járult hozzá a liberális nemesség fővárosteremtő reformpolitikája. E vitatott kérdéshez hadd fűzzem hozzá: a komplex vizsgálat során nagyobb súllyal kell figyelembe vennünk a társadalmi tényezőket. Igen valószínűnek tartom,hogy nem a kézműves elem.de nem is csupán a kereskedő réteg, hanem a modern szellemű tőkés vállalkozó képviselte a dinamizmust, elsősorban a kereskedelemben és a pénzüzletben, de az iparban, később a kiépülő közlekedésben, városépítésben,majd a tőkés nagyiparban is. Ezt a hipotézist mindenesetre erős érvekkel bizonyítja a tőkés vállalkozók aktiv részvétele a reformkor küzdelmeiben és 1848-ban. A vállalkozó kereskedő-iparos - sőt vállalkozó értelmiségi-műszaki és munkás - sokféle elemből, etnikumból tevődött össze. Alkalmasint éppen e sokszínűség, az érdekek és kapcsolatok e pluralitása és a belőlük fakadt konkurrencia is a fejlődés hatékony serkentője volt, - amint a magyar birtokos nemesség, s a nemzeti arisz131