Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - DÁNYI Dezső: Budapest a nemzetközi összehasonlítások tükrében(1873-1945)

szak alatt igen sok és nagy lélekszámú települést kebeleztek be, ilyen módon nemegyszer ugrásszerűen növelték meg lakosságszámukat. Ha Budapest területe ugy növekedett volna, hogy a XIX. század utolsó évtizedében és a XX. század első évtizedében bekebelezi a Pesthez, - nem Budapesthez, hanem Pest­hez - csatlakozó településeket és városokat, akkor a népesség szaporulata a millenium tá­jékán 25 százalékkal, az első világháború előtt pedig a kétszeresével növekedett volna meg. Az a településgyürü, amely körülvette fővárosunkat,hasonló a más eruópai nagyvárosok kö­rül kialakult települések hálózatához. 1930-ban már több mint 400 000 embert számlál ez a gyürü Budapest körül, 1941­ben pedig egy fél Budapest népességét tette ki. Dinamikus fejlődése sokszor túltett a főváros növekedésén, nemegyszer bizonyitva azt, hogy valamely odatelepitett ipar vagy iparág fel­futása egy évtized alatt képes megduplázni vagy megháromszorozni a település, kisváros népességszámát. Amint az előzőekben röviden utaltam rá, Budapest népességszáma érzékenyen rea­gált a gazdasági változásokra, bár a teljesen egyértelmű lineáris összefüggés a gazdasági felemelkedés és süllyedés, valamint a város népességének nagyobb vagy kisebb mértékű nö­vekedése között nem mutatható ki. Valószinü, hogy a gazdasági ciklusok leszálló ágában Budapest még mindig több munkaalkalmat jelentett, mint a vidék pangó ipara és mezőgazda­sága, és a felemelkedés korszakaiban számitásba kell vennünk a várost övező települések népességszámának gyarapodását is. Végül pedig azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a tri­anoni békekötés után a gazdasági nehézségek ellenére is Budapest igen sok nyugdijasnak, ál­lami, közigazgatási tisztviselőnek vált lakóhelyévé. Végeredményben a magyar gazdaság nagy ciklusai - a nemzeti jövedelem növeke­dési rátáját véve tekintetbe, - azon belül pedig a válságok és fellendülések kisebb ciklikus hullámzásai együtt mozognak a főváros népességszámával, legalábbis megközelitő mérték­ben. Mindehhez hozzá kell fűznünk, hogy Budapest fejlődését, amely a XIX. században, tehát 1800-tól 1900-ig, Európában a leggyorsabb volt, nem csak a gazdasági, társadalmi előrehaladás segitette elő, hanem a magyar településrendszer sajátossága, a nagyvárosi települések kialakulásának hiánya, az egyetlen nagyváros modellje. Végül pedig hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a tulajdonképpen három településből egyesitett Budapest fejlődésének csiráját már a XIX. század első fele is magában hordozta. A század utolsó évtizedében ezután a város népességének számát soha sem látott mértékben egy évtized alatt több mint negyedmillióval növelte, és egyszersmind be is fejezte ezt a gyors ütemű népességgyarapodást, amely az elkövetkező évtizedekben olykor már az 1 szá­zalékot sem érte el éves átlagban. Ezt a dinamikus fejlődést látva méltán kérdezhetjük, kikből, milyen rétegekből ál­lott ez a város? Hasonlitott-e társadalmi, foglalkozási összetétele, struktúrája Európa más nagyvárosaihoz? Vagy pedig a magyar társadalom sajátos szerkezete és arculata Budapest­re is rányomta bélyegét? Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy Budapest más euró­pai nagyvárosokhoz hasonlóan nem természetes szaporodásból növekedett, volt olyan dekád, olyan évtized, amikor 150-160 ezer embert tett ki a vándorlási különbözet. A másik, amit ki kell emelnünk, hogy Budapest autochton népességének aránya, tehát a helybeli születésű­ek aránya Európaszerte a legkisebb volt. A népszámlálások ugyanis feljegyezték a születé­si helyet, és azt igazolták, hogy 1869-ben Pesten csak minden harmadik lakos volt pesti szü­letésű, 1880-ban az egész Budapestre vonatkoztatva 42,7 százalék a budapesti születésűek aránya, és ez az arány 1900-ig, illetve a második világháború után is fokozatosan csökken. Az 1910. évi nemzetközi statisztika szerint az egész Európában csak Helsinkiben, Leningrádban, továbbá Genfben volt alacsonyabb az autochton népesség aránya, mint Buda­pesten. Azokban a városokban is nagyobb volt a helybeli születésűek aránya, amelyek a vi­lágháborút megelőző évtizedekben gyorsabban növekedtek, mint Budapest, ami Budapest esetében csak ugy magyarázható meg, ha nem csak a bevándorlás volt jelentős, hanem a pesti születésűek elvándorlása is. Az urbanisztikai irodalom előszeretettel keresi a vándorlási célpont, a kivándorlá­si hely népesség nagysága, a két település közötti távolság, a két település kereseti viszo­nyai, valamint a vándorlás mérete közötti összefüggést, beiktatva olykor a már elvándorlók vagy az odavándorlók agrégat nagyságát is. A legegyszerűbb feltételezések szerint tehát Budapest olyan koncentrikus körök középpontjában fekszik, amelytől távolodva csökken a be­vándoroltak aránya. Ez a feltételezés Budapest esetében nem igazolható. Ellenben bizonyít­ható, hogy a nagy vándormozgalom időpontjáig, tehát az 18 90-es évekig, évek végéig, na-

Next

/
Oldalképek
Tartalom