Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

képesen - a népszinmü is; - jellemző, hogy kimúlása előtt a továbbfejlődés utolsó és azóta is utánozhatatlan sikerű kísérletében, a János vitézben már maga is az operett nyelvéhez kényszerül fordulni. E falusias-népies irányzatnak különben már nyilvánvaló zsákutcája ellenére is társadalmi bázisának súlyát és erejét jól mutatja az a körülmény, hogy egyes elemeinek bármennyire külsőségesen is, de átvételét végülis a zene másik tipusa sem tudja megkerülni, sem tematikailag, sem zenei nyelvében: talán nem indokolatlan, hogy a Csárdáskirálynő, vagy a Mágnás Miska máig érő sikereiben a kétféle elem nem is tehetségtelenül megkísérelt összeillesztésének hatását is látni véljük. A két világháború közötti időben a két fő tipus még mindig külön fejlődik; a falusias-népies tipus fejlődése azonban mostanra már csaknem teljesen megáll, illetve némileg - még mindig társadalmi bázisának egyes vonásaival: elsősorban a réteg nagy arányú háborús részvételével is összhangban - militarizálódik: benne előtérbe kerülnek a motívumaira épitő, ám egyre monotonabb katonanóták, vagy indulódalok. Ugyanakkor jelentős vagy hatásos zenei továbbfejlesztője, alkotója már olyan értelemben sincs, mint azt még az előző korszaknál is láthattuk, - a népdal Bartók és Kodály munkássága nyomán kibontakozó reneszánszáról nem is vesz tudomást, sőt azt vissza is utasitja. A városias-polgárias tipusu zene viszont továbbra is együtt fejlődik a nemzetközi szórakoztató zenével, megújulni és továbbfejlődni képesen az abba felvett olyan teljesen uj zenei stílusoktól is, mint a dzsessz, -és importálva az uj zenével együtt átvett szövegben és a tánc mozgásformáiban kifejezett magatartásformákat is. Még az operett által ábrázolt világban is észlelhető bizonyos tartalmi és zenei fejlődés a modern nagyvárosi polgárosodás felé, - ez persze zenéjének a hagyományos bécsi nagyoperettétől való még további elszakadását is magával hozza. Szinte korlátlan vizuális, többnyire a tudatalattiban ható kapcsolatai révén a filmzene is ennek a zenei nyelvnek hatását növeli tovább. Budapest spontán kultúrájának zenéje: benne két, eredetében társadalmilag pontosan meghatározható összetevővel; külön útjaikkal és kölcsönhatásaikkal, (melyek felhasználásukban már korántsem ismernek társadalmilag merev határokat): ugy véljük, csak egyetlen ágazat s ennek még e nagyon vázlatos ismertetése többé-kevésbé érzékelteti az egész budapesti kultúrának egyes sajátos vonásait és fejlődésének útját. Mert - és ezt többféle kulturális ágazatnak éppen a zenében, illetve a zenés műfajokban jól megfigyelhető integrálódása mutatja- éppen a spontán kultúra fejlődésében válik döntő jelentőségűvé a nagyvárosnak, a legdifferenciáltabb munkamegosztást is egyetlen egységbe szerkeszteni képes hatása. Mindezek az egyre differenciálódó kulturális területek (irodalom, zene, képzőművészet) ennek során egyre többet vesznek át egymás nyelvéből, kifejező eszközeiből, problematikájából és a felhasználók vonatkozásaiban is egységesülnek, keverednek. A típusok egy-egy csoportra, rétegre korábban jellemző kizárólagossága, vagy legalább is túlsúlya egyre csökken és ha formai különállásukat megőrzik is, alapjában véve már tartalmilag, érzelmileg és igy legvégső fokon társadalmi bázisukat tekintve is egyre több pontban fedik egymást. Ebben az egységben és ugyanakkor sokféleségben van, ugy érezzük, e spontán kultúra autonómiájának egyik legerősebb biztositéka is: összetettsége folytán valamilyen elemében mindig képes lévén ellenállni az őt befolyásolni, megváltoztatni akaró külső kisérleteknek. IV. A spontán kultúra alapjait és fejlődését vázlatosan (sőt utóbbit egy részterületen némileg mélyebben is) bemutatva azonban indokolt feltenni az értékelés kérdéseit is. Helyesen tükrözi-e ez a kultúra a valóságot? ad-e magyarázatot problémáira és feloldja-e az ezek nyomán keletkező elidegenedést? - és végül mi az oka annak, amit e kérdésekre válaszul végülis kapni fogunk? A feleletet megadni e kérdésekre nem könnyű feladat: nem is vállalkozhatunk rá, hiszen a válaszhoz szükséges, a spontán kultúrát konkréten vizsgáló, elemző alapvető kutatások is jóformán hiányzanak. A válaszban igy egyelőre elsősorban e kultúrának a tömegek magatartásán tükröződő hatásáról nyert benyomásokra tudunk támaszkodni. 1. Kétségtelen, hogy - a kérdéseket fenti sorrendjükhöz képest megforditott rendben válaszolva meg - a spontán kultúra már kezdettől fogva is mindvégig erős, elsősorban az uralkodóosztály részéről kiinduló manipuláció hatása alatt fejlődött. Már ennek következtében is természetes, hogy a valóságot is többé-kevésbé torzitottan tükrözi. A manipuláció ugyanis a városba húzódó ember természetes anyagi és társadalmi emelkedési igényét veszi célba: e kultúra termékeiben igy kezdettől fogva az a társadalmi réteg jelenik meg, mely akár a városba tóduló proletár tömegeknek, akár a proletarizálódott régi városlakónak ter103