Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

mészetes, mert legegyszerűbben elérhetőnek, leginkább kézenfekvőnek látszó eszménye: a kisárutermelésre, vagy értékesítésre, - később valamely stabil alkalmazásra - alapozott, önálló, független, vagy legalább is biztosított helyzetű kisegzisztencia, ennek életmódjával és az ezekre ráépülő,illetve ezeket kialakító materiális és szellemi értékrenddel:a klasszikus kispolgár világa ez. A spontán kultúra által tükrözött valóságban korszakunkon át növekvő súllyal végülis ez jelenik meg, nemcsak az irodalomban, de a tárgyi környezet, a képzőművészet, a dallamvilág, vagy a magatartás szféráiban egyaránt, - olyan nyomatékkal, mely végül azt is világossá teszi: kialakításában nem csupán az uralkodó osztály tudatosan kezdeményezett és irányított: már az iskolától kezdett és a templomi szószéken át is folytatott manipulációjáról van szó, - hanem igen nagy - szinte nagyobb - hányadában a tömegek olyan elementáris és e kultúra kialakításában szinte elsődleges erejű igényéről, váradalmáról is, melyet az uralkodó osztálynak éppúgy mint a kulturális árutermelés és forgalmazás irányitóinak (a manipuláció e másik fő tényezőinek)már csak azért is ki kell elégiteniök,mert különben áruik kelendősége csökkenne le. S hogy ez az eszmény és értékrendszer sokáig milyen erősen él a tömegekben, azt leginkább az a teljes süketség és a visszhangnak az a hiánya mutatja, mellyel e kultúra még Budapesten is az intézményes kultúra válságjeleire oly sokáig reagált, makacsul megmaradva azok mellett a kulturális értékek mellett, melyeknek tagadása az intézményes kultúrában már régen megindult. Pedig, hogy ez a konzervatív társadalmi eszmény a maga hazafias, valláserkölcsi és gazdasági értékrendjével együtt milyen gyorsan illuzórikussá vált, arra a bontakozó szocialista munkásmozgalom már kezdettől fogva rámutatott, harcot indítva a proletariátus soraiban még sokáig szívósan élő ilyen illúziók ellen. És ha ezeknek az illúzióknak a lebontása sok és döntő vonatkozásban már a századfordulóra jelentősen előrehaladt is,- éppen a kultúra vonatkozásában még a felszabadulásig is csak hézagosan sikerült. Talán annak a komplex kapcsolatnak következtében is, mely - mint arra még visszatérünk - e spontán kultúra legkülönbözőbb elemeit az életmódhoz kötve szervezi egységbe: olyan életmódhoz kapcsolva, mely függetlenül attól, hogy az önálló kispolgári egzisztencia illúziójával való leszámolás már végbement, reálisan elérhető lehetőségként még továbbra is megmaradt, sőt egyre elérhetőbbnek látszott, s melynek gondolati és tárgyi kelléktárának minőségét és szinvonalat és az illúziónak bizonyult kispolgári lét alakította ki, - és határozza meg sokáig, még az illúzió lelepleződése után is. Ha most már világos, hogy e spontán kultúra mely okoknak következtében nem képes a realitás tükrözésére, értelmezésére és a valóságból adódó problémák reális megválaszolására, az elidegenedés feloldására, - rá kell mutatnunk arra is, hogy az uralkodó osztály manipulációi és a saját maga által kifejezett váradalmak ellenére is ugyanakkor mégis miért nem lesz egyértelműen fékjévé a kibontakozó társadalmi konfliktusnak. A magyarázatot talán a hazai és általában a középkeleteurópai tőkés fejlődésnek az a sajátsága adja meg,mely kibontakoztatta ugyan a termelőerőket, de már nem bizonyult elég erősnek ahhoz, hogy ennek életmódot átformáló hatását a társadalom mindazon területein érvényesülni engedje, melyeken pedig az erre irányuló igényt - részben éppenséggel saját manipulációjának során felkeltette. A hazugságok azonban előbb-utóbb visszaütnek, - és az igy keletkező, az illúziók összeomlását még keserűbbé tevő nagyvárosi környezetben különösen erős kiábrándultság (bár még ekkor sem az eszményből, hanem csupán megvalósíthatóságának illúziójából) éppen, hogy a konfliktus egyfajta élezéséhez fog hozzájárulni. A kitörésnek iránya a munkásmozgalom erejétől és stratégiájának helyességétől is függően fog majd kialakulni - hiszen e kiábrándultság és keserűség egyként lehet talaja egy szocialista átalakulásnak éppúgy, mint (és ebben már a megelőző manipuláció kétségtelen eredményét is keresnünk kell) átmenetileg egy jobboldali puccsnak. Önmagában mindenképpen annak is jeleként, hogy a tömegek sem akarnak már a régi módon élni, - ami, ha végülis e spontán nagyvárosi kultúra mérlegét nem teszi is egyértelműen negatívvá, jelenségeinek értékelésében mégis nagy körültekintést és mindenesetben konkrét elemzést igényel. 2. Sajnálatos módon azonban a budapesti spontán kultúrának, mely - mint emiitettük - előbb a sajtó, majd az első világháború után a rádió és a film segítségével egyre hatékonyabb módon válik az urbánus közmagatartásnak országos modelljévé is, éppen ilyen konkrét elemzések utján történő mélyreható analitikus feltárásával adós még mindig a tudományos kutatás. Egyes tudományos igényű részkutatások, de főleg a publicisztika és az ismeretterjesztés munkája során és szempontjai szerint azonban bizonyos speciális budapesti vagy éppen budapesti eredetű műfajai: a vicc, a sláger, kolportázs irodalom, vagy a sajátos pesti nyelv már legalább regisztráltattak éppúgy, mint bizonyos általános, ám a nagyvárosra különösen jellemző - főleg zenei - irányzatok budapesti megléte is. Van bizonyos benyo104