Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - L. NAGY Zsuzsa válasza a hozzászólásokra

parasztromantikus, sőt városellenes elemeivel is keverve. Az ilyen manipuláció megerősödését azonban a spontán kultúra hatókörébe a gazdasági értelemben vett kispolgárosodás igényétől már eltávolodott s tovább városiasodó proletártömegek egyre szélesebb bevonódása egyre inkább paralizálja: igy a kor budapesti sportán kultúrája -ha még mindig két (bár már közelitő) tipusban, és mindkettőben jórészt a kispolgári eszményekre és igényekre felelő formákban is - de tartalmában már képes lesz megőrizni sajátos fejlődésének autonómiáját. 3. E fejlődés során mindenekelőtt világossá lett, hogy e kultúra tipusait, műfajait és gondolati tartalmát tekintve végülis többszörösen tagolt és - a városfejlődés minden társadalmilag egységesitő hatása ellenére is - két főtipusa mindvégig felismerhető marad. Egyrészt mindvégig egymás mellett élnek benne (a népesség genezisében megfigyelhető különbségeknek megfelelően) a múlt század a fejlődés kezdetének vázolásánál emiitett, részint falusias-népies tipusu, részint németes (részben zsidós) és sajátosan, de egyre erősebben kozmopolita városias-polgári tipusu kultúrájának műfajai és gondolati tartalmai. Másrészt mindkét tipus vonatkozásában megindul (a népességben lezajló társadalmi mozgásnak megfelelően) egy meghatározott fejlődés a tipusnak társadalmilag magasabb fokon álló rétegei által képviselt változatai felé: ilyen módon a tipuson belül is szétválnak a kultúrának alacsonyabb és magasabb szinvonalat képviselő változatai. Konkréten kimutatni és elemezni e tagolódást és annak kialakulását a spontán kultúra egyes ágazataiban, hálás és tanulságos, ámbár itt már előadásunk terjedelmi korlátai miatt sem megoldható feladat. Mind a társadalmi bázis megosztottságából, mint az abban érvényesülő mozgás tendenciáiból létrejövő tagozódás azonban mindegyik ágazat esetén többnyire első látásra is felismerhető. Egyetlen, ám különösen jellegzetes, a tipusokat éppúgy, mint a belső mozgás szabályszerűségét jól tükröző példaként részletesebben igy itt csupán e spontán kultúra zenéjének alakulására kivánunk utalni: különösen tanulságos ágazat ez, mely a kultúra hozzákapcsolódó, benne összpontosuló sokféle már nem zenei összetevőjének, (például a zenére irott, vagy megzenésítésre kiválasztott szövegek, a zenében a táncon keresztül tükröződő magatartásformák, stb. ) elemzése révén a kultúra rétegzettségéi és az e mögött álló erőket különösen jól megfigyelhetővé teszi. A városegyesítés korának nagyvárosi zenéjében a sajátos városias-polgárias elemet a bécsi közvetitéssel érkező s még a romantikában, sőt részben még előbb is kiformálódott németes polgári-kispolgári dallamvilág, illetve az ehhez tartozó zenés műfajok képviselték, a Nestroy-féle zenés játékoktól a kispolgári és munkásdalárdák repertoárjában szereplő, vagy akár a mellékutcák gyanús zengerájaiban forgó dalokig, - ennek megfelelő változatos tartalmú és szinvonalu szövegeket és - tánczeneként - mozgásformáikban már városias magatartásformákat hordozva illetve tükrözve. Ugyanakkor a bevándorló magyar tömegek a századközép még a reformkorba visszanyúló romantikus-magyaros müdalvilágának és az ezt még reális helyzetekbe is beépiteni képes népszinmünek zenei nyelvét hozzák magukkal, illetve tartják fenn, általában olyan szövegekkel, melyek egy a falusi-kisvárosi kispolgár szemével meglátott és szinvonalán kifejezett világot tükröznek. Ezzel összhangban áll e rétegben az egyszerű koreográfiájú csárdásnak általános népi táncként való elismerése. A század folyamán mindkét, egymástól meglehetősen távoleső tipus továbbfejlődik, méghozzá társadalmi bázisának mozgástendenciáit követve az intézményes kultúrát használó társadalmi rétegek Ízlése felé, - részben már ennek polgárosultabb, városiasabb voltától is csábitva. A városias-polgárias zenei tipus az általában a szalonok világát tükröző és ennek megfelelő szinvonalasabb zenei nyelvet is használó operett, a polgári társastánc zenéje, végül a kupiéból polgári értelmiségi tudattartalmakat is hordozva megnemesbült sanzon felé fejlődik; dallamvilágának azonos nyelve folytán ez a zene a bécsi operett keretein részben már tul is lépve csakhamar és könnyen magába olvasztja e műfajok francia, angol, amerikai talajon keletkezett zenéjét is, - ami nemcsak különösen gyors fejlődését, de további hóditását is biztositja. Csúcspontjait Budapest kultúrájában e műfaj az 1910-es évek olyan, immár sajátosan budapesti genezisü nagyoperettjeiben éri el,mint a Mágnás Miska, a Sybill, a Bob herceg, a Gül Baba és a csak részben idetartozó Csárdáskirálynő. Ezzel szemben a falusias népies tipusu zenében már egyedül - bár csak igen mérsékelt fejlődésként - a városba szakadt gentry, vagy gentroid elemek uri-falusi nosztalgikus álomvilága felé vezet az ut. E zenének - szövegei irodalmiasodásával együtt a korai népi kispolgárosodás dallamvilágától is egyre érzelmesedve eltávolodó - formanyelvét uri cigányok, cigányozó urak és hozzájuk asszimilálódott zsidók alakitják és fejlesztik tovább. E korszak során meghal - széles körű elismerést biztosítani már egyetlen uj darabjának sem 102