Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
Növekedés a XIX. század közepéig Lényegesebb területi növekedés ebben az időben, mint említettük, csak egy ponton következett be: a Deutschenthal-Acker dűlőnek a volt botanikus kert és a mai Alkotás utca közé eső részén. A Krisztinaváros más pontjain lényegében véve csak a már adott keretek kitöltése folyt. 1818-ban Buda városa megszerezte a mindaddig katonai jurisdictio alá tartozó várerődítési övezet egész területét, 73 ' majd hozzákezdett a Várhegy lejtőjének meredekebb részén fekvő, addig ki nem osztott telkek értékesítéséhez. 1819 és 1855 között a mai Lógodi utca páratlan oldalán 14 új glacis-telek talált gazdára, de 1855-ig ebből csak hat épült be. A Deutschenthal-Acker dűlőben az 1820—30-as években három nagyobb szántóparcellázás változtatta meg a település képét. 1820-ban Krauss Ignác 15 házhelyre osztva kiárusította az apjától 1817-ben örökölt majdnem ötholdas szántóját, amely az Alkotás és az Orbánhegyi-árok közt terült el (keleti határvonalát az egykori Kuny- és Schnürch-telek hátsó frontja alkotta). Ebből a parcellázásból keletkezett a mai Alkotás utca 6—34. szám helyén állott házsor, amelynek meglehetősen eltérő nagyságú (266 és 864 négyszögöl között váltakozó) telkei az Orbánhegyi-árokig nyúltak (e házak kertjei helyén ma a Déli-pályaudvar sínéi és üzemi épületei vannak). A Krauss-szántó egyik darabja az út túlsó oldalán feküdt; ekkortájt épült rajta egy ház, a mai Alkotás u. 15. helyén. A mai Győző utca és a Pálya utca azóta megszűnt folytatása mint befogók által határolt háromszögben fekvő 3% holdas szántót tulajdonosa, Ráth József városi szószóló 1831 és 1839 között ugyancsak parcellázta. Az ekkor keletkezett házhelyek gyorsan beépültek, de az itt emelt házakat egytől-egyig lebontották a Déli-pályaudvar építésekor. A mai Pálya utca egykori folytatása (amelynek a Győri út és az Alkotás utca közé eső szakasza ma a Kis János altb. utca eleje) alkotta az ekkortájt parcellázott harmadik szántó északi határát. Tóth Ferenc K. K. Rittmeister 1828 és 1836 között adta el, 17 házhelyre osztva, 3 3 A holdas szántóját, amelynek helyén az említett utca déli oldalán egész házsor keletkezett. Ezeknek a házaknak nagy részét is lebontották a Déli-pályaudvar építésekor. A volt németvölgyi szántók területén túlnyomórészt kisebb, 1—2—3 szobás házak épültek; tulajdonosaik és bérlőik a lakosság alsóbb rétegeiből kerültek ki: többségükben kapások, vincellérek, céhlegények, kontár kézművesek voltak. Az 1820-as években a Városmajor utca 64—68. szám helyén is keletkezett néhány új házhely, Schröger Mátyás rétjének és szőlőjének parcellázása folytán; az ezeken emelt kis házak helyén építtette dr. Siklóssy Ferenc az 1850-es évek elején krisztinavárosi vízgyógyintézetét. Az utca másik oldalán, a mai 37—57. szám helyén fekvő városi terület parcellázását és árverésen való értékesítését a magisztrátus 1838-ban határozta el, s 1840—1846 között hajtotta végre. 74 Az összesen 5881 négyszögöles területet tizenkét (357 és 652 négyszögöl közt váltakozó nagyságú) házhelyre osztották. Ezek a telkek is lassan épültek be: 1855-ben még csak a mai 37., 39., 55., 57. szám helyén állt ház. 1838-ban bocsátották árverésre az akkoriban már „kleine Gener al- Wiese "nek nevezett volt katonai temető helyén kialakított tíz házhelyet, összesen 4542 73 FL, BL, Miscellanea, Acta Glacistica, sz. n. 74 FL, BL, Tanácsülési jkv. 1838. szept. 15. No. 6421; Térképtár, B. II. 31. 206
