Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Gál Éva, L.: A Krisztinaváros topográfiája, 1770-1872 = Topographie der Christinenstadt, 1770-1872 179-219
négyszögöl kiterjedésben. Említésre méltó, hogy közülük kilencet két vevő vásárolt fel: Porkoláb Dániel ágens, aki 2119 négyszögöl (öt házhely) birtokosa lett, és Mayerffy Xavér Ferenc pesti választópolgár, aki négy házhelyet (összesen 2181 négyszögölet) szerzett meg. Ezekben az évtizedekben a Krisztinaváros a fenti parcellázásokon kívül elsősorban az addig üresen maradt házhelyek beépítése és telekosztások révén növekedett. 1822-től kezdve a krisztinavárosi telekösszeírások magukban foglalták a hegyvidéken épült házakat is, amelyek száma az 1840-es években rohamosan gyarapodott. A hegyvidék beépítését azonban itt nem tárgyaljuk, lévén ez — eltérő jellegénél fogva — külön tanulmány tárgya : a krisztinavárosi házak és lakosok száma a továbbiakban ezért mindig a hegyvidékiek nélkül értendő. A tárgyalt időszakban létesült fontosabb épületek vagy intézmények közül említésre méltó a Budai Jótékony Nőegylet (Wohlthätiger Frauen-Verein) „ápoldája", azaz szegényháza, amely 1820-tól kezdve működött a mai Attila út 129— 131. szám helyén állt földszintes épületekben; Werther Frigyesnek a mai Pálya utca 2. a., b. helyén 1840-ben alapított „gépgyára" (valójában manufaktúra), amely elsősorban szeszpárló berendezéseket állított elő, s több mint 30 embert foglalkoztatott. 75 (Werther 1848-ban áttelepítette gyárát Újlakra, ahol azután jelentős méretű, gőzsütödét és gőzfürdőt is magában foglaló vállalkozássá fejlesztette). Az Angolkisasszonyok egykori házában már régebben berendezett koronaőr-kaszárnya mellé a város 1844-ben megvásárolta a vele szomszédos házat, Jilka unokájától, Kreissl Edétől, akiről az épületet még évtizedekkel később is Kreissl-kaszárnyának nevezték. A város ezenkívül 1838-ban még egy épületet vásárolt kaszárnya céljára: Sándor gróf egykori házát — a kertet akkor már rég felszabdalták — a mai Attila út 135—137. helyén, Aszalay József helytartótanácsi titkártól (róla nevezték az épületet még sokáig Aszalay-kaszárnyának). Más középület azután — a templomon, az iskolán, a plébánián kívül — nem is volt a Krisztinavárosban, ha csak a Szent János téri „Feuer-Depot" és a Vérmezőn, körülbelül a mai Attila út 87-tel szemben álló salétromraktár épületét nem számítjuk. Csak a század második felének elején létesült néhány egészségügyi intézmény (Schwartzer Ferencé a Kékgolyó utcában, Siklóssyé a Városmajor utcában, a Helyőrségi Kórház az Alkotás utcában a mai tiszti kórház helyén). A Krisztinaváros a XIX. század közepén Az 1810-es évek óta eltelt mintegy négy évtized alatt a Krisztinaváros sokat változott. A területi növekedés nem volt ugyan számottevő, de az 1813. évihez képest 1848-ig a házak száma több mint 40 százalékkal, a lakosság csaknem 100 százalékkal nőtt. 76 75 Lásd FL, BL, Locumten. 1840/901. 70 Az 1848-as népösszeírás szerint — a hegyvidéket leszámítva — 364 lakóházban 3792 lakos élt. Ugyanekkor az egyházi schematizmus 4485-ben adja meg a népességszámot. Ha ebből a mintegy 10%-nyi hegyvidéki lakost leszámítjuk, ebben az évben kb. 4050-nek vehetjük a krisztinavárosi lakosok számát. Jóllehet a XIX. század első felében egyetlen népösszeírást se tekinthetünk pontosnak, mégis az egyházi schematizmusban foglalt adatok álltak legközelebb a valósághoz (lásd erre vonatkozólag: Körösi József: Buda és Ó-Buda városa népességének évenkénti kimutatása 1813-tól 1857-ig, Statisztikai Havi Füzetek, 1881, 132—133.). 207
